Egy hanyatló civilizációt visszafordítani az összeomlástól irtó nehéz – de nem lehetetlen. Sokan úgy vélik, ez a következő fejezet. Felgyorsultak az események, elszabadultak a kaotikus energiák, és egy sorsdöntő korszakzárás előtt állunk. Tényleg így lenne?
Egy hanyatló civilizációban élünk…
Ígéretekkel tele a padlás – kukába velük! Egyenes beszédet, valódi információt akarunk, amely hatékony cselekvéshez vezethet. Ideális esetben, egy erős és egészséges társadalomban ezt a vezetőinktől várhatnánk. Mert ugye abban bízunk, hogy a vezetéssel megbízott kevesek igazságos és korrekt módon képviselik majd a többiek érdekeit. Ezért választottuk meg őket. Azt szeretnénk, hogy legyenek példaképek, mutassanak irányt. De sajnos nem ilyen világban élünk.
A nyugati világ a globális kapitalizmus, a liberális demokrácia és a túlzott individualizmus válságát éli éppen. Magyarország az illiberalizmus, a populizmus és a nemzeti-konzervatív eszmék mentén botladozik, egy furcsa, hibrid, díszfunkcionáló rendszerben. Nemcsak nálunk, hanem világszerte megfigyelhető egy általános megfeneklettség, céltalanság és értékválság, valamint a kollektív kiábrándultság és bizalmatlanság a hatalmi rendszerekkel szemben. Eközben pedig ott a rossz közérzet a kultúrában.
A fogyasztói társadalom egy zsákutca. Az emberek egyre inkább úgy érzik, hogy bezárva élnek egy mesterséges, túltechnologizált világban. A civilizált kényelemnek és a relatív jómódnak a személyes autonómiánk volt az ára. Ha nem vagyunk résen, aktív cselekvőkből agymosott médiazombikká és céltalan, képernyőfüggő létezőkké válunk.
Ez nem is nehéz, mert a társadalmi kötelékek meggyengültek, a hagyományos közösségek széthullottak, a személyes kapcsolatok digitalizált formába való átültetése magányossá és elszigeteltté tette az embereket. A modern társadalmi struktúra egy olyan gépezetként működik, amely funkciókat rendel az egyénhez, miközben elidegeníti őt önmagától és másoktól.
Ez a folyamat kollektív rossz közérzetet eredményezett. Szépen elcsordogál az élet, miközben mesterséges célokat és anyagi javakat hajszolunk – hisz erre kondicionáltak minket. Kétségbeesetten próbálunk megfelelni minden társadalmi elvárásnak, kötelességnek. Mire ezek végére érünk, már ki is futottunk az időből.
Ha összegeznem kellene, azt mondanám, hogy egy paradox helyzet rabjai lettünk.
A technológia révén soha nem látott lehetőségekkel rendelkezünk, mégse társul ehhez kollektív bölcsesség, jól célzott és hatékony cselekvés. Ami pedig az egyéni sorsunkat illeti: nem is vagyok biztos benne, hogy meg tudnánk jól fogalmazni, mit jelent a szabadság, és mi is lenne az emberi létezés természetes ritmusa.
…de van esély a radikális megújulásra.
Egyszerűen fogalmazva: elvesztettük a monyónkat, és nem is tudnám megmondani, mi lenne a jó megoldás. De azt tudom, hogy radikális megújulás nélkül nincs jövőnk. Ezt a stagnálást, ezt a nihilt hamarosan válságok sora és aktív válságkezelés fogja felváltani. És hogy mi következik a kiterjesztett krízis után?
Ha a jelenlegi tendenciáinkból kellene következtetnem, akkor egy többlépcsős összeomlás várható, és civilizációnk lehanyatlik: teljesen szétzilálódunk, elsatnyulunk és kiveszünk. Ám én nem vagyok ennyire borúlátó – méghozzá három okból.
Ha hirtelen jóba tudnánk csatornázni a bennünk levő potenciált, az olyan turbórakétákat tudna bekapcsolni, hogy még a kihalás széléről is visszahoznánk magunkat, és megtapasztalhatnánk egy kollektív felemelkedést. Ugyanígy radikális megújuláshoz vezethet az, hogy a komplex, adaptív rendszerek kiszámíthatatlanok. Mit értek ez alatt?
Az egyének, csoportok és intézmények folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással. Ezek a kölcsönhatások gyakran emergens mintázatokat hoznak létre. Tehát olyan új jelenségeket, amelyek nem vezethetők vissza egyszerűen a rendszer egyes részeinek tulajdonságaira. Ez a meglepetésekre való hajlam két forrásból ered.
Az egyik ilyen a nemlineáris dinamika. Tehát egy kis változás a rendszer egyik részében nagy, előre nem látható következményeket idézhet elő máshol – ez a pillangóhatás elve.
A másik az emergens jelenségek tapasztalata. Olykor teljesen váratlanul emelkedhetnek ki új struktúrák, eszmék vagy technológiák, és alapvetően átrendezhetik a társadalmi rendszert. Annak idején ilyen volt az internet megjelenése, amely forradalmasította a kommunikációt és a gazdaságot. Ezúttal ideje lenne újabb szingularitásnak. Egy olyan előre nem látott fordulópontra várok, amely kitárja a „lehetséges” tartományát. Újraírja a világ lehetőségeit, és új valóságszinteket fedezhetünk fel általa. És legfőképp: új reményekkel tölt el minket, és egy pozitív jövőképet ad nekünk.
Addig pedig arra törekszem, hogy ne a probléma része legyek, hanem a megoldásé. Hogy ne visszahúzó passzíva legyek, hanem aktív cselekvő. Olyan felnőtt ember, aki felismeri a saját felelősségét, ismeri kvalitásait és korlátait, és él az adódó lehetőségekkel, hogy hozzátegyen a közöshöz.
Szerintetek mi vár ránk? Összeomlás? Megújulás? Ha lenne egy szingularitás, mi hozná azt el? És vajon ez pozitív vagy negatív irányba mozdítana el minket?
.
Hadd ajánljam figyelmedbe ezt a témához kapcsolódó NOVA-epizódot:
.
Kapcsolódó cikk:
Hallgatom azutolsó videódat, és benne a hozzászólásokat… Dóri ilyen alapos, összeszedett
anyagot és minőségi videó anyagokat én a magyar mezőnyben még nem találtam! Ne hallgass senkire, csináld tovább ne hagyd abba. még a hozzászólásokon is érzem, hogy egy főzős műsorhoz is ilyeneket írnának. várom a videóidat, és köszönöm ezt a rengeteg munkát amit beleöltél!
Én jelen pillanatban az egyetlen lehetőséget a világméretű népességszabályozásban látnám. Amig ilyen exponenciális mértékben szaporodik a népesség, az további egészségtelen, és még egészségtelenebb élelmisze@rek, további szügségtelen és feleleges cikkek előállítását indukálja. Ez sokaknak érdeke, hisz ez a folyamat viszont még több pénzt, hatalmat generál. Az erőforrások apadása miatt, egyre nagyobb a különbség népek, társadalmi rétegek közt. Nő a feszültség minden téren. A megoldás abban lenne, ha ma lefeleznénk a földi populációt, vagy harmadolnánk, hogy a megmaradt emberek csak a természet által nyújtott, nyújtható egészséges élelmet fogyaszthassák ott, ahol az megterem. Ez adna lehetőséget a klíma helyreállítására is. De amíg ilyen mértékben folyik a túlnépesedés, szerintem napról napra fogy a lehetőség, hogy bármit is jobbá tegyünk, hogy vissza fordítsuk magunkat a tömeges kihalástól. Ha holnaptól pl az ingyen energia elérhető lenne, nem égetnénk tovább olajat, a föld lakossága akkor mégyorsabban túlszaporodna. Minél fejlettebb a technológia, kevesebb a kiadás, annál magasabb az életszínvonal, több gyerek vállalható. De persze ez is csak egy teória……