A gabonakörök rejtélye nem a modern kor szüleménye: már a középkori krónikák is beszámoltak különös mintákról a termőföldeken. E cikk historiográfiai áttekintést nyújt a jelenségről, kezdve a legkorábbi írásos emlékekkel, egészen néhány kulcsfontosságú, 20–21. századi esetig. Vajon miként változott a megítélésük az évszázadok során? Hol húzódik a határ folklór, művészet és megmagyarázhatatlan jelenség között? Tarts velünk egy történelmi kalandozásra a gabonakörök világában. Szűcs Ágnes írása.
Fontos hangsúlyozni, hogy sok gabonakört nem jelentenek, nem készül róluk fényképes dokumentáció, nem vesznek belőle mintát különböző vizsgálatokhoz. Az okok különbözőek. Sok gazdálkodó nem együttműködő a kutatókkal, nem örülnek, hogy a kutatók és a bámészkodók még jobban letapossák a terméseiket, ezért nem engedik a gabonakör közelébe a kutatókat, nem jelentik a képződményt, de olyan is volt, amikor szándékosan tönkre tette a gazda a gabonaképződményt. Néha nagyon távoli területen fordulnak elő, és egyáltalán nem fedezik fel őket. Illetve olyan gazdálkodók találják meg a képződményeket, akiket vagy nem érdekel a jelenlétük, vagy nincsenek tisztában az ufológia-gabonakör jelentési hálózattal, vagy eleve az hiányos az adott országban. Mindazonáltal azok a gazdálkodók, földművesek, akiknek földjét ugyanazon család generációi művelik, rendszeresen beszámolnak arról, hogy a korábbi generációk időnként beszámoltak gabonakörök felfedezéséről aratás közben.
Az 1960-as évek óta több ezer termésformációról számoltak be világszerte. Bár a termésképződés modernkori jelenségnek tűnik, vannak bizonyítékok arra, hogy már régóta, több száz, talán több ezer éve megjelennek földjeinken.
Ez persze felveti a kérdést, hogy miért az utóbbi évtizedekben élik a gabonakörök az aranykorukat? Miért érzik szükségét ismeretlen készítőik, hogy minél többet alkossanak belőlük? Milyen információt szeretnének átadni nekünk?
.
A Holt-tengeri tekercsek
A Holt-tengeri tekercsek az időszámítás előtti 3-ik és az időszámításunk szerinti 1. század közötti időszakból származó zsidó vallási szövegek, amelyeket a Holt-tenger melletti kumrán-i barlangokban fedeztek fel. A szövegek többsége pergamenre vagy papiruszra íródott. Az első írásos feljegyzés a termésformációkról a Holt-tengeri tekercsek egyikében, Énok könyvében olvasható. Ugyan a gabonakörre való utalás homályos, kétségtelen, hogy Énok könyvében szó esik egy fénycsóváról, ami a földön nyomot hagyott.
.
Termékenységi rituálékhoz gyűjtött magvak vagy valami más?
A növényekben kialakult szokatlan képződményekről tett másik korai említése 815-re datálható. Abagar, a franciaországi Leyon püspöke figyelmeztető szándékkal olyan egyházközösségi tagokról írt utódjának, aki átvette az egyházközséget, akik esetleg ördögimádattal vagy pogánysággal kapcsolatos tevékenységgel foglalatoskodnak. Ezek a személyek egy gabonatáblában lévő lapos körből magvakat gyűjtöttek és termékenységi rituálékhoz használták azokat.
.
A Kaszáló Ördög
1678-ban megjelent A Kaszáló Ördög, avagy Furcsa hírek Hartfordshire-ből (The Mowing-Devil: or, Strange News out of Hartford-shire) címet viselő angol fametszetű röpirat. A sajtóorgánum egy névtelen gazda történetéről tudósít, aki nem volt hajlandó borsos árat fizetni egy munkásnak a zab betakarításáért és megesküdött, hogy „inkább az Ördög kaszálja le, mint ő”. A gazda aznap éjjel erős fényt látott, „Mintha az egész egy Láng lett volna”, hertfordshire-i földjén, amit tűznek vélt (megjegyzés: a fényjelenségek gyakoriak a gabonaalakzatok megjelenése előtt, közben és után, a tűzhöz való hasonlítás utalhat egy esetleges narancsos-piros színű uap-ra, ami gyakori szín az észlelők körében). A történet nem szól tűznyomokról, leégett vetésről, bosszús, kárt szenvedett gazdáról, aki megakarja találni a gyújtogatót, tehát a fényforrás nem tűzhöz tartozott. Helyette a gazda másnap egy gabonakört talált. Az alakzatban a zab olyan szépen le volt kaszálva, „hogy egyetlen halandó ember sem lenne képes ilyesmire”.
A Kaszáló Ördög története, Anglia, 1678 (kép 14.)
A The Mowing-Devil (Az arató ördög) című röpirat címlapja (1678), amely egy zabföld esetét írja le, ahol a termést úgy találták, mintha azt maga az ördög kaszálta volna le. Egyes értelmezések szerint ez a beszámoló a gabonakörök egyik legkorábbi írásos emlékének tekinthető. A különös hírek Hertfordshire-ből alcímet viselő hírlap 1678. augusztus 22-én jelent meg Londonban.
.
Egy oxfordi professzor esete
Dr. Robert Plot természettudós, az Oxfordi Egyetem első kémiaprofesszora, Nagy-Britannia első nyilvános múzeumának, az Ashmolean Múzeumnak első igazgatója 1686-ban Staffordshire természetrajza (The Natural History of Stafford-Shire) című művében kitér a gabonakörökre. Nem csupán ír róluk, hanem le is rajzolta azokat. Ez arra enged következtetni, hogy látványuk nagy hatással volt rá, felkeltették érdeklődését.
Lejegyezte, hogy egy fényvillanás hozta létre a mintázatot, ami miután kialakult, az állatok nem mentek a közelébe (megjegyzés: szintén gyakori jellemzője a nonhumán létformák megjelenése előtt, közben vagy után az állatok nyugtalansága, viselkedésük megváltozása, az interakció helyszínének kerülése).
A felhő- és trombitaszerű ábra Plot hipotézisét szemlélteti, miszerint a termésképződményeknek „szükségszerűen a Villámlás hatásainak kell lennie”, ebben az esetben a felhők „először négyszög, majd szélesebb kör alakban törnek”. Dr. Plot az alakzatokat, a „gyűrők”-et a fűben vette észre, amiket az égből érkező légáramlásoknak tulajdonított. Plot több ilyen képződményt vizsgált. Azt tapasztalta, a talaj „mindegyik alatt sokkal lazább és szárazabb volt a szokásosnál, és a részeit fehér dér tarkította… hasonlóan a penészes kenyérhez, dohos, avas szagú, de ízetlen”.
A Plot jelentését illusztráló rajzok köröket, spirálokat és akár körökön belüli négyzeteket ábrázolnak – csupa olyan geometriai formát, amelyek ma is megjelennek a terepen. A professzornak a lelapított ösvényekről készített mérései („ritkán keskenyebbek egy lábnál, vagy sokkal szélesebbek egy yardnál”), valamint a képződmények teljes átmérője („közel ötven yard, jóllehet… némelyikük átmérője nem haladja meg a két yardot”) szintén jellemzőek a ma található termésformációk többségében.
Megfigyeléseit Oxford egyik városnegyedében, Jericho-ban, az Oxfordi Egyetemi Parkok és a St. Giles-székesegyháznál végezte. Lejegyezte, hogy ezek a képződmények megjelenhetnek „szántóföldeken”, „nyílt legelőn” vagy lapos területen „nemcsak egyedül, hanem néha kettős és háromszoros körben is egymáson belül”, valamint „ritkán látni négyszögletes formát, amelyet egy másik, nagyobb kör alakú körülvesz”. Plot munkásságát a gabonakörök tudományos magyarázatára tett egyik legkorábbi kísérletnek tekintendő.
.
Dr. Robert Plot illusztrációi (kép 15–17.)
.
Később a fizikából doktorált és az Oxfordon tájrégészetből mesterdiplomát szerzett Terence Meaden író felvetése szerint a Plot dokumentálta gabonaköröket forgószelek vagy plazmaörvények okozhatták. Nos, összetett geometriai alakzatokat, elképesztő tervezést igénylő formációkat nem szoktak forgószelek létrehozni, viszont a plazmaörvény felvetés már elgondolkodtató. Egy intelligens plazma örvény már több mindenre képes lehet. Az oknyomozó újságírás és az ufológia kiemelkedő alakja, az Emmy-díjas Linda Moulton Howe elsőkként kutatta a gabonaköröket. Meaden-hez hasonlóan ő is összefüggést talált a termésképződmények és a plazmák között: „Magam is láttam jónéhányat. Vakítóan fényesek. Ezek intelligens plazmák, amelyek információt küldenek és fogadnak egy másik, ismeretlen intelligencia részére.”
.
Intelligens plazmákról készült fényképek gabonaföldek felett (kép 18–19.)
.
Egy spekulatív levél
Egy premodern gabonakör-említés a brit John Rand Capron nevéhez fűződik. Foglalkozását tekintve jogász volt, mégis amatőr tudós-fotós-csillagászként, a spektroszkópia egyik szakértőjeként és az aurora egyik első kutatójaként élete során több cikket is publikált. Capron emlékezetes a Nature lektorált, mai napig rangos tudományos folyóiratának akkori szerkesztőjének írt 1880-as spekulatív leveléről. Arról számolt be, hogy az angliai Guildford közelében zivatar után „kör alakú foltokat” látott egy mezőn „néhány középpontként álló szárral, a fejüket nagyjából egyenletesen elhelyezett a középpont körül kört alkotó irányban néhány elelterülő szárral és ezeken kívül egy kör alakú fal szárakból, amelyek nem károsodtak”.
Feltételezése szerint ezeket a képződményeket „ciklonális szélhatások” okozták. Plot professzor után Capron volt a második, aki a termésformációk tudományos magyarázatára tett kísérletet dokumentálta. Capron levelét lehozta a Nature, így ez az első alkalom, amikor lektorált, tudományos folyóiratban cikk jelent meg a termésképződményekről.
.
Négy kör
1932-ben Dr. Eliot Cecil Curwen brit régész négy sötét gyűrűt figyelt meg egy Chichester közeli mezőn, de közülük csak egyet tudott megvizsgálni: „egy kör, amelyben az árpa »beragadt« vagy leverték, amíg a belső terület kissé fel volt halmozva”.
.
UFO-fészek Tully-ban
George Pedley banántermesztő 1966. január 19-én reggel a farmján dolgozott az ausztráliai Queensland-ben található Tully-ban. Furcsa, zümmögő hangot hallott. Azt gondolva, hogy defektet kapott, George azonnal megállt, hogy ellenőrizze a traktor gumiabroncsait. Ám mielőtt még kiszállhatott volna, megpillantott egy csészealjat lassan emelkedni a mocsárterület fölé, ami hirtelen elrepült egy „kékes párafelhőben”. „A testem jéghideg volt a rémülettől” – mondta később Pedley. „Láttam egy űrhajót nagy sebességgel kiemelkedni a Horseshoe Lagoon-ból, körülbelül 25 yardnyira (23 méter – szerk.) előttem. Kékes-szürke, körülbelül 25 láb (8 méter – szerk.) széles és 9 láb (3 méter – szerk.) magas volt. Hatalmas sebességgel forgott, miközben függőlegesen emelkedett körülbelül 60 láb (18 méter – szerk.) magasra, majd sekély zuhanást hajtott végre és hirtelen emelkedett.” Amikor George közelebb ment, látta, hogy a jármű egy 9 méter széles, óramutató járásával megegyezően örvénylő gyékényszálakból álló kört talált. Az alakzatban a nád nem meghajlott, hanem gyökerestől kiszakadt.
.
Fénykép a képződményről, Tully, Ausztrália, 1966 (kép 20.)
Fénykép George Pedley-ről, amint a Tully-kör előtt áll, 1966 (kép 21.)
George Pedley rendőrségi jelentése az UFO-észlelésről, 1966. január (kép 22.)
.
A helyiek UFO-fészeknek (UFO Nest) nevezték el a termésképződményt. Az újságok világszerte beszámoltak a tully-i körről. Az esetet a világ első, széles körben feljegyzett gabonaköreként tartják számon.
.
A „Tully fészek nem átverés, mondják a gazdák” – egy korabeli újságban számolnak be a Pedley-vel történtekről (kép 23.)
.
Ráadásul Pedley a helyiek szerint csendes farmer volt, aki soha nem kereste és nem is élvezte a rá erőltetett reflektorfényt, nem egy hírnévre áhítozó személy volt, aki elakart adni egy csészealjról és gabonakörről szóló kitalált sztorit. Albert Pennisi, Pedley szomszédja sohasem kételkedett a férfi szavába. Pennisi fia, Shane Pennisi a mai napig úgy véli, hogy a kormány megfigyelte a farmon folyó tevékenységeket. 1966. februárjában a Légügyi Hivatal arra a következtetésre jutott, hogy a helyszínről gyűjtött mintákban semmi „természetellenes” nem volt és valószínűleg a kör természeti vagy meteorológiai eredetű. A magyarázkodás természetesen gyenge volt. A Tully-eset egy jól dokumentált ufo-eset, sok fénykép készült a képződményről, rengeteg szemtanú látta a képződményt, az észlelő egy megbízható személy volt. Továbbá bizonyos valódi gabonakör-jellemzőket is mutatott: nehezebben megközelíthető helyen rövid időn belül jött létre, az észlelő furcsa hangot hallott és uap-ot látott, a növények rendezetten, szabályos geometriaialakzatban voltak elhelyezve, a képződménynél párafelhő/gőzfelhő volt. Ugyanakkor a felszálló csészealj érdekes mozzanat a történetben. Az alakzatot az uap hozta létre, vagy a földön való tartózkodásának eredménye és egy CE2-vel (Close Encounter of the Second Kind – Második típusú találkozás) volt Pedley-nek dolga? Amennyiben igen, akkor tekinthető termésképződménynek a Tully-kör vagy „csak” a vizuális észlelésen túli fizikai bizonyíték?
.
.
Steve és Karen, avagy a Milk Hill-i felvétel
Steve Alexander gabonakör-fotós és gabonakör-kutató már lassan 30 éve foglalkozik a gabonakör-jelenséggel a szintén gabonakör-kutató Karen Alexander-el. Részt vettek a BLT Research Team programjában, gabonakörökből származó növényi mintákat gyűjtöttek elemzés céljából. A Temporary Temples nevű weboldalukon egészen 1994-ig visszamenőleg megtalálhatók az angliai gabonakörök képei, amiket Steve professzionálisan készít ingyenesen elérhetővé téve bárki számára az anyagot. Céljuk, hogy a gabonakörök megörökítésre kerüljenek az utókor, az érdeklődők és a kutatók számára és azok számára, akik nem tudnak a termésképződményekhez ellátogatni, felettük repülni. Alapvetően a termésformációk vizuális jelenségek és a fénykép, amint azt Karen írja: „ez semmilyen módon nem közvetíti azt az erőt, fenséget és puszta jelenlétet, amelyet ezek a gigantikus formák a tájban sugároznak”.
Karen egy gabonakör-kutatókból álló csoporttal 1993-ban elindított egy ambiciózus projektet, amelynek célja a termésformációk és az emberi tudat közötti lehetséges kapcsolat vizsgálata volt. A munkájuk fókusza a 2000-es években jelentősen átalakult. Egyre inkább meggyőződtek arról, hogy a termésképződmények valamilyen módon kapcsolódnak az emberi tudathoz, a perspektíva, az arány, a szög, a tér és az idő felfogásának alakulásához, fejlődéséhez. Karen elsőkként írt 1997-ben a termésformációk és a hang, a rezgés (kimatika) közötti kapcsolatról és több éven át kutatta a lehetséges hatásukat, kapcsolatát az emberi pszichére. Innen ered weboldaluk neve is az „Ideiglenes templomok”, mivel felfedezte, hogy sok ősi kultúra jól ismerte ezt az összefüggést és aktívan használt bizonyos geometriát és arányokat szakrális épületeiknél, hogy a bennük imádkozók rezgéseit emeljék. Karen a gabonaköröket és azok kutatását így foglalta össze: „Mi a helyzet a gabonakörök lehetséges eredetével és jelentésével? Szabadon és nyíltan bevallom, hogy a témához való hozzáállásomban a nyitottság iránti rendíthetetlen elkötelezettség szolgált a legjobban. Ez a megközelítés gyakran lehetővé tette számomra, hogy túllépjek a valóságos és nem valóságos közötti szokásos didaktikus vitákon, és mélyebb, holisztikusabb megértést érjek el a gabonakörökről és azok szerepéről a mai kultúránkban. Valójában kutatóként az, hogy megpróbáltam elengedni bármilyen ragaszkodást egy adott kimenetelhez vagy válaszhoz ebben a rejtélyben, rendkívüli felhatalmazást adott. Azonban azt hiszem, aligha kétséges, hogy a gabonakörök sokakat megérintett, inspirált, kihívások elé állított és megváltoztatta azokat, akik felkeresték őket. Felfoghatatlan képességük van arra, hogy megragadják a képzeletet és felkeltsék a kíváncsiságot. Sőt, mi több, az is lehet, hogy a körök szorosan kapcsolódnak a fejlődő tudatunkhoz és részét képezik az emberi gondolkodás és nézőpont jelenleg is zajló átalakulásának.”
1990. július 26-án Steve Alexander Wiltshire-be utazott, hogy megnézze és lefotózza az új gabonaformációt. Azonban Steve miközben a Milk Hill-en sétált és megörökítette a gabonakört, észrevett egy különös, szondaszerű uap-ot. Az észlelés viszonylag hosszan tartott, perceken keresztül filmezte a formáció közelében repülő uap-ot, ami elrepült egy szomszédos földön dolgozó traktoros felett is. Steve videóján látható, ahogy a traktorvezető elfordítja a fejét, hogy lássa a távolban eltűnő uap-ot. Később a traktoros megerősítette, hogy ő is látta a filmen látható uap-ot. Azt mondta, hogy a traktor motorja leállt, amikor átsuhant felette a fénygömb. A traktoros a fénygömböt csillogó-villogó, strandlabda nagyságuknak írta le. Amikor elmondta a farmon dolgozó főnökének és barátainak a látottakat, nem vették komolyan, kinevették. Ám miután az eseményről készült felvételt nyilvánosságra hozták, az megerősítette, hogy valóban valami nagyon furcsát látott.
A felvétel későbbi elemzése azt mutatta, hogy a tárgy ki-be mozgott a film képkockái között, mintha a térdimenzióiban mozogna. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jelenséget filmre vettek egy gabonakörnél.
Azóta többen lencsevégre kaptak uap-okat/BOL-okat a termésképződmények közelében. Az biztos, hogy az uap-ok és a termésformációk között kapcsolat van, de hogy mi az a kapcsolat, még nem teljesen világos. Lehet, hogy ők hozzák létre azokat, vagy ha nem, akkor valamilyen oknál fogva vonzódnak hozzájuk.
.
Néhány képkocka Steve Alexander mezők felett repkedő uap-videójából, Milk Hill, Anglia, 1990 (kép 24–26.)
.
A cáfolat cáfolata
Jonathan Wheyleigh 1996. augusztus 11-én az angliai Wiltshire-ben található Devizes-nél éppen egy dombon tartózkodott, az Oliver’s Castle-n, ami egy régen épült erődről lett elnevezve. Hajnal három óra körül valami megragadta a figyelmét, felkapta a videókameráját és felvételt készített több izzó gömbről, orb-okról, amelyek egy búzamező felett lebegnek és éppen egy búzatáblában hópehelyszerű termésformációt hoznak létre. Így ez az első ismert felvétel/videó egy termésképződmény kialakulásáról, amin uap-ok is láthatók.
Colin Andrews gabonakör-kutatónak (később még felbukkan a neve) voltak kételyei a videóval kapcsolatban, és egy magánnyomozót bízott meg, hogy nyomozzon a titokzatos Jonathan Wheyleigh után. Andrews szerint Wheyleigh John Wabe, egy bristoli animációs filmstúdió alkalmazottja volt. Később egy fickó azt állította, hogy ő készítette a videóátverést. Nem tudni ki volt ez a fickó, helyesebben, hogy valóban Jonathan Wheyleigh-ről vagyis John Wabe-ről volt e szó, mert baseball sapkát, sötétített napszemüveget viselt és borostás volt. Szinte álruhában volt.
Videószakértők profi eszközeikkel vizsgálták és elemezték a szóban forgó felvételt. Egyik fele arra jutott, hogy egyértelműen megszerkesztett és manipulált a videó, másik felük szerint valószínűtlen a megszerkesztettsége. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy az állítólagos számítógépes szerkesztést egyetlen nap alatt végezték állítólag el. Nevezetesen Wheyleigh egyetlen egy nap leforgása alatt keresett volna egy gabonakört, vette volna fel a videóanyagot, majd lesétált a dombról a helyi bárba, hogy megmutassa mindenkinek, onnan pedig tovább ment volna egy profi filmstúdióba/videószerkesztő helyre, hogy manipulálja a felvételt. Ezt potenciálisan egyetlen ember sem tudta volna kivitelezni a ’90-es években, mivel az akkori számítógépes képszerkesztőszoftverek közel sem voltak olyan fejlettek, mint manapság. Napokba telt volna és rengeteg pénzbe.
Sok a pro és a kontra a videó kapcsán, ami továbbra is vitákat és eszmecseréket vált ki. És eléggé hasonlít az eltussolásokhoz. Az viszont biztos, hogy a hópehelyszerű képződmény bizonyítottan benne volt a gabonában és egy éjszaka alatt jött létre.
.
Képkocka két orb-ról és a kialakuló termésképződményről Jonathan Wheyleigh videójából, Devizes, Anglia, 1996 (kép 27.)
Fénykép a termésképződményről, Devizes, Anglia, 1996 (kép 28.)
.
A 777-eset
Gary King helyi ügyvédbojtár és gabonakör-kutató a szintén gabonakör-kutató barátnőjével, Paula Presdee Jones-al Knap Hill-en töltötte az éjszakát. Ezen a helyen már több különös gömböt és más furcsa jelenséget is láttak. Gary és Paula érkeztek elsőként az újonnan létrejött formációhoz. Az időpont miatt 777-es néven említették. Egy része úgy tűnt, mintha egy humanoidot ábrázolna fejjel, szét tett lábakkal és égbe mutató kézzel. Alton Barnes búzatáblájában az alakzat 8100 négyzetméteres, 315 méter hosszú (1033 láb) és 152 méter (500 láb) széles volt. 150 külön körből állt, a legnagyobb 50 méter (164 láb) átmérőjű volt.
King így írta le az ominózus éjszakát: „2007. július 7-e volt. Ígéretes időpont a 7-es, 7-es, 7-es dátum miatt, így a barátnőmmel eldöntöttük, hogy feljövünk. Hajnali 3-om óra körül érkeztünk és egy hatalmas fehér villanást láttunk, amely beragyogta az eget. Húsz perccel ezután láttuk meg a gabonakört magunk előtt. Itt jobbra van az a föld, ahol megjelent, ami most sárga. Abban az évben búzát vetettek bele. A kör azoktól a fáktól indult és a domb tetejéig ért. Hatalmas volt. Fogalmam sincs hogyan keletkezett. Az viszont biztos, hogy nem emberek csinálták egy deszkával.” Jones azt mondta, hogy „Nagyon izgatott voltam, de egy kicsit sokkos állapotban is voltam. (…) Tudod, ez elképesztő.”
.
777-es termésképződmény, Salisbury, Anglia, 2007 (kép 29.)
.
Űrbe küldött üzenet, Földre érkező felelet: formációk az obszervatórium közvetlen közelében
1974. november 16-án a Cornell Egyetem és néhány tudós Dr. Frank Drake vezetésével és Carl Sagan segítségével csillagközi rádióüzenetet sugárzott a kozmoszba. Arecibo üzenetnek (Arecibo Message) hívták, mivel ez volt a neve annak a puerto rico-i óriási rádióteleszkópnak, amit 1679 másodpercig, kb. 28 percig tartó továbbításhoz használtak. Az ominózus üzenetet egyszer, ismétlés nélkül küldték el.
A kódolt üzenet egy intelligens idegen fajnak szólt és lényegében egy gyorstalpalót tartalmazott a földi életről. A bolygó akkori legerősebb rádióteleszkópját használták, hogy az üzenetet egy sűrű csillagcsoport, a Herkules csillagkép irányába sugározzák, amely az ötödik legnagyobb csillagkép az égboltunkon. Az esemény csak formalitás volt, hogy bemutassák az új rádiócsillagászati technológiát. Senkitől sem várták, hogy megkapja az üzenetet, de ha mégis megkapta volna, a válasz nem érkezett volna meg egyhamar. A teleszkópot 2380 MHz-re hangolták és az üzenetet elküldték a mélyűrbe. A tudósok gratuláltak egymásnak, kezet ráztak és folytatták az életüket.
Az üzenet 1679 bináris számjegyből állt és egy olyan képpé volt alakítható, amely a földi életről szóló információkat közvetett. Az üzenet 1-től 10-ig terjedő számok ábrázolásával kezdődött – ez megoldókulcsot adott az üzenet többi részéhez. A következő dezoxiribonukleinsavakat, azaz olyan atomszámokat tartalmazott, amely a DNS felépítéséhez szükségesek, úgy, mint a hidrogén (H), a szén (C), a nitrogén (N), az oxigén (O) és a foszfor (P). A szén felül volt, mert ez a legdominánsabb az életformákban. Az üzenet további információkat mutatott a DNS-ről, beleértve a kettős spirálszerkezetet és egy átlagos magasságú férfi alakját, valamint a Föld népességét, amely akkoriban valamivel több, mint 4 milliárd volt. Ezután a Naprendszerünk következett a Nappal kezdve a Plútó felé haladva, kiemelve a Föld helyét, illetve alul az Arecibo rádióteleszkóp alakját, mutatva, hogy ebből a komplexumból küldték a jelet.
Aztán 27 évvel később nagyon váratlan dolog történt. Valaki válaszolt. Arecibo-tól jóval több, mint 6500 kilóméterre arrébb. 2001. augusztus 20-án az angliai Hampshire egyik búzatáblájában közvetlenül a Chilbolton Obszervatórium mellett megjelent nem egy, hanem két termésképződmény is. Az egyik formáció egy emberi profilt ábrázolt szemekkel, orral, ajkakkal. Ha ez az üzenet küldő arca, akkor egyértelműen hasonlít a miénkre. Ha pedig a mi arcunk köszön vissza a búzamezőből, akkor miért érezték szükségességét a képződmény létrehozói, hogy a saját bolygónkon az övéik helyett a mi arcmásunkat jelenítsék meg?
.
A két termésképződményről készült felvétel a bal felső sarokban az obszervatóriummal, Chilbolton, Anglia, 2001 (kép 30.)
Közeli fényképek a két termésképződményről (kép 31–32.)
.
A másik formáció különbözött az addigi termésképződményektől. Nem volt szimmetrikus, senki sem tudta értelmezni, amíg a levegőből meg nem nézték: az Arecibo üzenetre küldött pontos válasz volt. Ugyanazt a 23-om oszlopból és 73-om sorból álló rendszert használták, mint a feleletet váró Arecibo üzenetnél. A felső sorban szintén számok 1-től 10-ig voltak láthatók, akárcsak a mi általunk küldött üzenetben, ám a válaszban a szén helyett a szilícium szerepelt az élet fő elemeként és a DNS-ükön egy harmadik szál volt látható. A formáció továbbá tartalmazott egy átlag férfitől harmad akkora magasságú, nagy fejű humanoidalakot, a választ küldők népessége pedig akkor volt körülbelül 21 milliárd. A naprendszerük egészen különös, a harmadik és negyedik bolygón éltek és alul pedig volt egy alakzat, annál a résznél, ahol az Arecibo üzenetben az Arecibo rádióteleszkóp volt. Nem tudni, hogy egy járművet vagy más gépezetet, esetleg egy égi testet ábrázolt e. Ugyanakkor mivel a válasz sorrendben haladt, pontról pontra megfelelt a miénkhez, feltételezhető, hogy azt a struktúrát jelenítette meg amivel, vagy amiből küldték nekünk a feleletet. Az viszont egyértelmű, hogy jóval összetettebb, mint a mi rádióteleszkópunk volt.
.
Balra az üzenet, amit 1974-ben küldtünk és jobbra a felelet, amit 2001-ben kaptunk (kép 33.)
.
Hogyan voltak képesek ilyen rövid időn belül reagálni? Ez a röpke 27 év rövidnek számít, mivel a legközelebbi égitest 25 000 fényévnyire van a bolygónktól, így nem igazán várhattunk választ további 50 000 évig. Viszont az az idegen intelligens faj nem egyszerűen fogta az üzenetet és elküldte a választ, amit aztán mi majd foghattunk volna a rádióteleszkópjainkal, hanem a búzatáblán lévő képződmények arról tanúskodnak, hogy megtalálták a lakhelyünket, ellátogattak rá és egy fontos létesítmény melletti területre projektálták a válaszüzenetet. Mennyivel fejlettebb lehet az a nonhumán technológia, amely nagyjából 1851x-er rövidebb idővel fogta, dekódolta az üzenetünket, majd elutazott az üzenet küldőjéhez?
Viszont, hogy még rejtélyesebb legyen az események alakulása: a 2001-es válaszüzenet alján található design, ami alighanem azt a komplexumot jeleníti meg, amivel küldhették, pontosabban, amivel megjeleníthették a földünkön a választ, kis híján napra pontosan egy évvel korábban, 2000. augusztus 13-án ugyanott reprezentálódott a búzában.
.
Fénykép a termésképződményről, Chilbolton, Anglia, 2000 (kép 34.)
.
Egy szürke földönkívüli portréja
Egy évvel később, augusztus 15-én a BBC Winchester magas műsorszóró antennája mellett megjelent újra egy termésképződmény ismét egy arccal. De most az emberarc egy szürke idegen portréja volt a búzaföldben nagy, villanykörte alakú fejjel és nagy mandula szemmel. A mintázat jobb alsó sarkában egy merevlemezhez vagy koronghoz hasonló formáció volt. Feltehetően a 60-an vékony, vízszintes vonal egy 20. század eleji televízióadás sugárzását imitálta. A következtetés az volt, hogy a termésképződés a földi tévésugárzásokra adott válasz volt.
.
Fénykép a termésképződményről és a felette lévő BBC Winchester magas műsorszóró antennájáról, Sparsholt, Anglia, 2002 (kép 35.)
.
Az ufológia, a cereológia (a cereológia a gabonakör kutatással foglalkozó tudományág) egyik legkiemelkedőbb esete ez a termésképződmény, ugyanis egy részét, a kódkorongot először sikerült ténylegesen szó szerinti üzenetté dekódolni. Ahogy az Arecibo üzenetnél, úgy itt is bináris kódot tartalmazott az üzenetet, ami 0-ból és 1-ből állt. A bináris spirálkódot betűkké fordították az elektronikus kommunikációs kódolási szabvánnyal.
.
A binárisan kódolt üzenet (kép 36-37.)
.
Az üzenetet így hangzott:
„Vigyázzatok hamis ajándékok hozóival
és megszegett ígéreteikkel.
Sok fájdalom, de még van idő.
Van jó odakint.
Ellenezzük a csalókat.
A csatorna bezárul.”
Az üzenetküldő/küldői a csalókra, a veszélyekre figyelmeztette az emberiséget. Ezenfelül némi bizakodást sugall azzal, hogy van még idő és van jó. A csalókra való figyelmeztetés érdekes módon tartalmilag hasonlóságot mutat a Blue Beam Projekt által sokat emlegetett Máté evangéliumának néhány sorával a Bibliából: „Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki! Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is.” Mire utal a „sok fájdalom”? Történni fog valami, egy esemény vagy eseménysorozat? Ha igen, akkor mikor és miből fog eredni a „sok fájdalom”? Mennyi időnk van addig? Mit ért az „odakint” alatt? Az univerzumot? Kik a csalók? Azok az emberek, kormányzati szervek, akik nem valódi gabonaköröket készítenek, hogy hiteltelenítsék a jelenséget? A búzában ábrázolt idegen figyelmeztetése volt látható vagy a búzatáblában lévő idegenről szólt a figyelmeztetés? Az idegen bal válla feletti három pontszerű objektum az Orion öv csillagaira hasonlít. A csillagképből küldték a figyelmeztetést? Vagy a híres csillagképhez kapcsolódó veszély leselkedik ránk? William Mills Tompkins nyugdíjas haditengerészeti informátor 201-ban azt mondta, hogy a második világháborútól kezdve évekig ufo-modellek építésével foglalkozott. Megtudta, hogy az USA kormánya földönkívüli szövetségesekkel áll kapcsolatban, akik megvédték az emberiséget és a bolygót a fosztogató, erőszakos humanoid reptiliánoktól, akik az Orion és a Sárkány csillagképből származnak.
.
A torinói figyelmeztetés
2015. június 23-án olyan helyen jelent meg az egyik legbonyolultabb termésképződmény, ahol kétségtelenül észre kellett volna venni a földről és a levegőből egyaránt, hogy becslések szerint legalább 15 főből álló csalók egy csoportja gabonakört készít. 15 szerény szélhámos, aki néhány bor után sem akart volna a későbbiekben dicsekedi vagy kikotyogni a művöket. Elég hihetetlen. A negyedik legnépesebb és a hívők számára is népszerű olasz város (itt őrzik Jézus Krisztus állítólagos halotti leplét, a torinói lepelt) Torinói Nemzetközi Repülőtérnek közelében, egyik napról a másikra alakult ki, összezavarva a helyieket és a szakértőket. Tehát egy forgalmas helyen jelent meg, ahol a behatolókat azonnal észrevették volna és lekapcsolták volna. A mintázat 128 kis körből és 16 háromszög alakú sugárból állt.
.
Fénykép a termésképződményről, Torino, Olaszország, 2015 (kép 38.)
Dr. Horace Drew genetikus, ufológus, cereológus kémiából doktorált, több mint két évtizedik dolgozott molekuláris biológusként a CSIRO-nál (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutató Szervezet). A CSIRO egy ausztrál kormányzati ügynökség, ami a tudományos kutatásért és annak kereskedelmi és ipari alkalmazásaiért felelős, a világ vezető szervezeteivel működik együtt. Dr. Horace Drew-nak fontos, hogy tudományos megközelítés alkalmazásával vizsgáljuk az ufo-jelenségeket. Úgy véli, hogy „Egy olyan világban élünk, amely az olajtechnológiától függ, ami súlyos károkat okoz a bolygónak” és „Titokban tartják a nem szennyező idegen technológiát, amely megoldhatná ezeket a problémákat.” Szerinte a gabonakörök összefüggésben állnak az időutazással, és hogy ezek ideiglenes jelek az időben, amelyeket láthatatlan időutazók hoznak létre oda-vissza tartó utazásaik során.
Dr. Drew foglakozott a torinói gabonakör bináris kódgyűrűivel. A 2002-es szürke portréját ábrázoló termésképződmény után ez a második, amelyet hivatalosan sikerült dekódolni, tartalmilag is hasonlók. A külső gyűrő üzenete így hangzott: „Óvakodj az ajándékokat hordozó ET-ktől”. A mondat kapcsolódik az „Óvakodj az ajándékozó görögöktől” mondáshoz, amely a trójai faló történetéből ered, és óvatosságra int az ajándékok elfogadásával szembeni potenciális ellenségektől. Annak ellenére, hogy a belső gyűrő bináris kódja nem egyértelmű, Dr. Drew úgy gondolja, hogy része lehet egy Orionról és a Zeta Reticuliról a Földre érkező trójai falószerű, nonhumán inváziós támadás esemény figyelmeztetésének.
.
A golden ball és egy kísérlet
A 2005. május 1-i wiltshire-i repceföldön talált golden ball formációban a virágok egyáltalán nem sérültek meg. Valahogy óvatosan lefektették őket. Egy csoport ember fadeszkákkal és kötelekkel nem tud ilyet alkotni (ráadásul ez az alakzat még az „egyszerűbb” termésképződményekhez tartozik). Tudjuk, mert próbálták. Egy csoport gabonakör készítő kísérletet tett a golden ball formáció elkészítésére szintén egy wiltshire-i repcetáblában. A kísérletet az ufológus, paleoasztronautika képviselő Giorgio A. Tsuokalos vezette, három férfi vállalkozott a kísérletben való részvételre: John Lundberg (az ő személye később még érdekes lesz), Rob Irving és Wil Russell, akik több, mint húsz éve készítenek alakzatokat a gabonaföldeken.
Az eredeti golden ball mintázat egyetlen éjszaka alatt jött létre, a replikáció pedig fényes nappal, jó látási viszonyok között, tehát a kísérlet már eleve könnyített volt, nem az eredeti körülményekhez hasonló környezetben készült. 5-7 órát kaptak, a megadott idő alatt elkészítették három szártaposó használatával az utánzatot. Első pillantásra fentről szinte ugyanolyannak tűntek, megkülönböztetni sem lehetett egymástól a kettőt, ám közelebbről a különbségek már egyértelműek, ugyanis nem attól különlegesek a minták, ahogy a levegőből látszódnak, hanem ahogy a földről.
.
Balra az eredeti golden ball termésképződmény, Wiltshire, Anglia, 2005. Jobbra a replikáció (kép 39-40.)
Balra az eredeti képződményben lévő épp repcevirágok, jobbra a replikációban lévő sérült növények (kép 41.)
.
Az utánzatot Charles Mallet gabonakör-kutató vizsgálta meg. Mallet elsők közt érkezett az eredeti golden ball ábrához. „El kell vetnünk azt a teóriát, hogy az emberek nem tudnak gabonakört kreálni. Lenyűgöző ábrákat képesek alkotni. Először is meg kell vizsgálni a bizonyítékokat. A körben állva látom a körülöttem lévő virágok fejét. Aztán lenézek, és egyből látszik a különbség. Fent sértetlen, lent sérült. Ennek az az oka, hogy eszközt használtak, egy deszkát. Reccs, reccs, reccs. Ez pedig egyértelmű mintát alkot. Ezért sok virágot letaroltak. Aztán nézzük meg a részleteket. Vessünk egy pillantást a szárakra. Ez történik a repcével, ha fizikai erővel nyomják le a földre: csúnyán eltörik – a mechanikai behatás eredménye. A szár megnyomódott, lehorzsolódott.” Az eredeti golden ball formációban egyetlen virág sem sérült, tehát egyértelmű, hogy nem egy deszkával a szárakon taposva készültek, ezt Mallet is megerősítette: „Az eredeti, 2005-ös alakzatok esetében nem utal semmi eszközhasználatra. Ez sok féle egyéb készítési módot is jelenthet, és az igazat megvallva, nem tudjuk, hogyan készültek.”
.
A halszálkamintába szőtt búza
Az Ohio állambeli Greene megyében 2005. július 5-én egy gazda téglalap alakban halszálkamintás „szövésben” elrendezett búzát talált aratás közben a földjén, ami talán a világ első ilyen jellegű növényi képződménye. A gazda beszámolója szerint nem látott lábnyomokat vagy ösvényeket. A légifelvételen a különös, szögletes összkép nem utal tipikus gabonakörre és a növények halszálka alakú elrendezése sem látszik. Ellenben a közeli képen jól kivehető a „szövés”, ami inkább a gabona összefűzésével, mint tényleges szövésével jött létre.
.
Légifelvétel és közelebbi fényképek a termésképződményről, Greene megye, USA, 2005 (kép 42-44.)
.
A terepvizsgálat kimutatta, hogy a gabona többsége a szárnál meghajolt, miközben maga a szár sértetlen maradt. Az elrendezett gabona minden egyes sorának alapos vizsgálatával kiderült, hogy az első 4 sor egy különálló, a következő 4 sor pedig egy másik mintázatban van lefektetve, és hogy ez a két komplex minta mind a 60 soron át ismétlődött.
A gazda arról számolt be, hogy megváltozott a farmkutyájának viselkedés attól a naptól kezdve, amikor a termésképződést felfedezték egészen a következő két hétig. Szokásával ellentétben nem volt hajlandó kimenni – holott nem volt a házban tartva, ehelyett a kutya megpróbált a család garázsában, a lehető legközelebb a házba vezető lépcsőnél maradni.
Az egyik szomszéd házaspár ugyanazon a délutánon, amikor a képződményt felfedezték, különös világító, felhőszerű tárgyról számolt be az égen. Az uap látszólag „villogott”, mint egy fénycső. A látottakat mind a férj, mind a feleség először villámlásnak vélte, habár se viharfelhő, mennydörgés vagy eső nem volt. Az észlelésük hosszúnak mondható, nagyjából 20 percig többször is megfigyeltek villanásokat. Nagyon intenzív színek jelentek meg 2-3 másodpercig, amelyek egyre intenzívebbé váltak az események folytatódásával. A férj, aki a helyi áramszolgáltatónál vezetékszerelőként dolgozott, úgy írta le a jelenséget, hogy nem volt „kék szín, mint amikor egy transzformátor felrobban”, hanem a villogás inkább „valamilyen gyújtásra” emlékeztette a felhő belsejében.
Mivel a Geiger–Müller-számláló nem mutatott rendellenességet és nem voltak kilökő üregek és megnyúlt nóduszok a növényekben, viszont más jellegzetes termésképződmény-anomáliákat produkált, így meglehet, hogy ez a Greene megyei esemény a folyamatban lévő jelenség egy vadonatúj aspektusát tárja elénk.
.
A Sajtláb Fej ötösei
Gabonakör-formáció szempontból a kukoricatáblában talált ’83-as Sajtláb Fej Ötöseit (Cheesefoot Head Quintuplet) érdemes kiemelni. Megragadta a korabeli gabona-kutatók képzeletét; elvégre a forma valóban hasonlított arra, amit egy hollywoodi stílusú UFO leszállópályától várnánk. Lehetséges, hogy korábban már jelent meg ötös alakzat, de a ’83-as Sajtláb Fej körök volt az első alkalom, hogy ez a fajta gabonakör típus Cheesefoot Head-nél megjelent. A középső nagy alakzat 16 méter, a négy kisebb szatellit kör 4 méter átmérőjű volt. Pat Delgado gabonakör-kutató a Flying Saucer Review 1983. októberi számában cikket közölt formációról:
„A Sajtláb Fej rejtélyes gyűrűi (…) című cikkemben beszámoltam azokról a rejtélyes jelekről, amelyeket 1981 augusztusában fedeztek fel egy búzaföldön Winchester közelében, Hampshire megyében. (…) az azonos jelölések további mintázata ugyanazon a mezőn, sőt majdnem, de nem egészen ugyanazon a helyen jelent meg 1983. június 19-éről 20-ára virradó éjszaka. (…) Az 1981-es jelölések egy nagy körből álltak, egy kisebb körrel attól északra és egy hasonló kisebbel tőle délre, így összesen három kört alkotva. Idén öt kör volt, egy nagy és négy kisebb, szimmetrikusan elhelyezve északi, déli, keleti és nyugati irányban körülötte. (…) Gondosan megfigyeltem mind az öt kör talaját és megfigyelhettem akárcsak 1981-ben, a termést az óramutató járásával megegyezően simították el, és mind az öt kör „fala” élesek és függőlegesek voltak, ugyanúgy, mint 1981-ben. Idén észrevettem, hogy amikor odaértem, már volt egy csapás (…). A rendőrség a hét elején volt a helyszínen, amikor a TVS filmstábja meglátogatta a helyszínt, miután értesítettem őket az esetről. A BBC TV South szintén lefilmezte a gyűrűket és a következő héten leadta a filmet. (…) Több mezőgazdasági munkás is azt mondta, hogy a gyűrűk biztosan nem voltak ott június 19-én este, de június 20-án kora reggel ott voltak és kategorikusan kijelentették, hogy amikor először megtalálták a gyűrűket, a kukoricában nem voltak kifelé vagy befelé csapások. Ez megerősíti, hogy ezek a nyomok később alakultak ki, piknikezők vagy más látogatók okozták. Amióta értesítettem a TVS-t és a BBC South-t és a helyi újságot, a Hampshire Chronicle-t az új gyűrűkről Cheesefoot Head-ben, további azonos mintázatú gyűrűk jelentek meg a wiltshire-i Westbury-ben és az oxfordshire-i Wantage-ben. Érdekes megjegyezni, hogy ez a három helyszín egy egyenlő oldalú háromszöget alkot a térképen. (Vajon pusztán véletlen egybeesés, hogy mindhárom helységnév, Winchester, Westbury és Wantege, „W” betűvel kezdődik?) Összefoglalásként csak annyit mondhatok, hogy véleményem szerint ezeket a köröket valamilyen számunkra ismeretlen erő hozza létre.”
.
Fénykép a termésképződményről, Hampshire, Anglia, 1981 (kép 45.)
Fényképek a termésképződményről, Hampshire, Anglia, 1983 (kép 46-47.)
Egy évvel később újabb ötös képződmény jelent meg egy nyugat-sussexi mezőn. „Healey üstököse” néven került be a sajtóba és fokozta a gabonakörök iránti országos érdeklődést. Vita tárgyát képezi, hogy valódi vagy hamis gabonaképződményekkel állunk e szemben, amikor a Sajtláb fej ötös köreiről beszélünk. Az alakzatok egyszerűségéből adódóan könnyebb hamísítani őket. Viszont azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az a földterület, hol a sussex-i körök megjelentek, Denis Healey tulajdonában volt. Healey báró volt, illetve munkáspárti politikus, pénzügyminiszter, aki mai napig a leghosszabb ideig hivatalban lévő védelmi miniszter. Vajon ki merne birtokháborítást kockáztatni egy arisztokrata miniszter földjén?
A termésképződményről készült fényképet Denis Healey készítette, Nyugat-Sussex, Anglia, 1984 (kép 48.)
.
A Stonehenge-i meglepetés
1996. július 7-én megjelent a Stonehenge-i meglepetés („Stonehenge Surprise”) néven elhíresült termésképződmény. Ahogy azt a neves gabonakör-kutató és a brit kormány egykori mérnöke, a Mel Gibson főszereplésével készült Jelek című film tudományos tanácsadója Colin Andrews jellemezte: a „valaha látott legösszetettebb és leglátványosabb gabonakör-dizájn”. A mintázat a történelem egyik leghíresebb, legfontosabb és legösszetettebb termésképződménye.
A megjelenését övező körülmények néhány egyedi vonást is mutatnak: alig egy óra alatt jött létre, ráadásul nappal néhány méterre Stonehenge-től. Egy pilóta vasárnap délután átrepült a Stonehenge-el szemközti mező felett. Nem észlelt semmi szokatlant, a mező zavartalan volt. Kevesebb, mint egy órával későbbi visszaúton a pilóta megdöbbenve látta a látványos, 183 méteres (600 láb) alakzatot a maga 151 spirális mintázatban elrendezett körével a korábban zavartalan mezőn. Az alakzat a két repülés között alakult ki, ami körülbelül húsz és negyvenöt perc közötti időt jelent.
A termésképződmény egy Julia halmazt ábrázolt, ami egy fraktálmintázat. A farktálok matematikai képletek vizuális ábrázolása, amelyek különböző léptékekben ismétlődnek; ha kinagyítjuk vagy „benagyítjuk” őket, a minta mindig ugyanaz marad.
.
Fényképek a termésképződményről, a bal képen felül a Stonehenge látható, Wiltshire, Anglia, 1996 (kép 49-50.)
.
Hamarosan felmerült a megtévesztés opciója. Még egy Rod Dickinson nevezetű fickó is előkerült homályos állításaival együtt, akivel Michael Lindemann készített interjút. Lindemann ufológusként, íróként és újságíróként szerepelt a Coast to Coast rádióműsorban (később még felbukkan a rádióműsor neve). Személye megkérdőjelezhető. Miért állította azt, hogy a Stonehenge-i meglepetés ember alkotta és vajon ki, talán a hírszerzés, ismertette össze Dickinson-al, hogy ketten együtt hiteltelenítsék azt az esetet, amit az egyik legjobb példaként szoktak felhozni, amikor a valódi gabonakörökről beszélünk? Lindemann azt állította, hogy Joe Nickell-lel, Kevin Christopher-el hasonló „trükkel” csináltak olyan gabonakört, amiben nem látszik egyből, hogy ember alkotta, akárcsak a Julia halmaz-mintázatnál. Nos, érdekes szál, hogy Joe Nickell bár kutatott paranormális területen, végig szkeptikus, tagadó maradt. Rendszeresen írt a Skeptical Inquirer-be Kevin Christopher-hez hasonlóan.
Colin Andrews könyvévben hosszasan számol be a fraktál-gabonakörről: „A Julia halmaz hitelességét alátámasztó egyik legmeggyőzőbb érv az, hogy becsületes, tiszteletreméltó emberek tanúsították szinte azonnali megjelenését. Hiteles emberek, akik hihetetlen dolgokról mesélnek. Sehol sem nyilvánvalóbb ez, mint olyan emberek beszámolóiban, akiknek semmi nyernivalójuk nem lenne, és sokat veszíthetnek egy ilyen történet kitalálásával.” Így foglalja össze a megtévesztés elleni érvelést: „Erőltetett azt hinni, hogy egy teljes nap telt el anélkül, hogy bárki is látta volna a hatalmas képződményt – beleértve a földművest, aki birtokolta és művelte a földeket.”
A Stonehenge-i meglepetésnek számos olyan aspektusa van, amelyek kizárták a megtévesztést. Kezdve azzal, hogy Stonehenge az UNESCO a világ kulturális örökségének listáján szerepel, tehát ezért legalább három, de gyakran négy fős hivatásos biztonsági őr őrizte akkoriban a nap 24 órájában. Az őrök semmi szokatlant nem tapasztaltak akkor, ahogy a termésformáció és a Stonehenge között futó A303-as autópályán vezető sofőrök sem. Nem látták fényes nappal, hogy egy csapat fickó kezükben deszkákkal és kötelekkel meg egy nagy tervrajzzal keresztül mentek volna egy magánföldön és percek alatt létrehoztak volna egy hatalmas gabonakört, majd ugyanezzel az erővel visszasétálnak, széttaposva a búzát.
A Julia halmaz meglátogatása után több mint egy tucat nő számolt be menstruációs zavarról, amelyek közül a legszokatlanabb az volt, hogy több posztmenopauzás nőnél is újra kialakult a korábbi normális menstruációs ciklusuk.
.
A π egy árpaföldben
A fraktálok, geometriai alakzatok, az összetett matematikai problémák és a matematikai függvények más kifejezései meglehetősen gyakori toposznak számítanak a termésképződményekben. A kör négyszögesítése a geometriában egy olyan probléma, amivel először a görög matematikában kezdtek foglalkozni. A kör négyszögesítéséhez egy körző és egy vonalzó szükséges, hogy azonos területű négyzetet és kört rajzolhassunk. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, mivel a kör területének kiszámításához pí-re van szükség, ám a pí egy irracionális szám, ami azt jelenti, hogy soha nem lehet elérni azt, hogy a kör területe megegyezzen a négyzet területével. De vannak módszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy közel kerüljünk ehhez és ezek a módszereket évek óta láthatók a gabonakörökben.
.
Ez a termésképződmény a kör négyszögesítését ábrázolja (kép 51.)
A 45 méteres (150 láb) átmérőjű termésképződmény az angliai vaskori erődítmény, a Barbury kastély melletti mezőn jelent meg 2008. június 1-én. A formáció az elején zavarosnak tűnt, majd egy asztrofizikus megoldotta, és ahogy Dr. Michael Dennim a Kaliforniai Egyetem fizika és csillagászat professzora összefoglalta: „Ez a pí szám mértani ábrázolása. Érdekes, mert a szegmensekben lévő különböző körívek hosszából lehet következtetni a pí számra. A kiugrások a spirálon az adott körív végét jelzik. Ha a körben haladva lemérjük a körívek hosszúságát, megkapjuk a pí számjegyeit. Kis kör jelzi a tizedesvessző helyét. Nagyon érdekes módja a geometria használatának a számok jelölésére.” A pí első 10 számjegyét, a 3,141592654-et ábrázolja és a mintázat jelzi, hogy a szám örökké folytatódik.
Lucy Pringle egy gabonakör-kutató, gabonakör-fotós munkája arra összpontosított, hogy milyen hatással vannak a termésképződmények azon emberekre és állatokra, akik a közelükbe kerülnek. Pringle szerint „Ez egy elképesztő fejlemény – ez egy korszakalkotó esemény” az ábra létrejötte.
.
Fénykép a termésképződményről, Barbury kastély, Anglia, 2008 (kép 52.)
.
A termésképződmények kimatika alapú átírása
Vannak bizonyos termésformációk, amelyek első pillantásra geometriának tűnnek, de mégsem felelnek meg teljesen a geometrikus ábrázolásoknak. Karen Alexander-en kívül még néhány kutató rájött, hogy ezek a különleges termésképződmények hasonlítanak a kimatikus mintákra (cymatic pattern). A kimatika-minta egy olyan forma, amely akkor alakul ki, amikor a hanghullámok rezegtetnek egy anyagot, például vizet vagy homokot. Azaz a rezgések láthatóvá és tanulmányozhatóvá teszik a különböző hangokat.
.
Egy termésképződmény és annak kimatikus leképezése (kép 53.)
.
1680 júliusán az angol tudós, Robert Hooke képes volt megfigyelni az üveglapok rezgési módjaival kapcsolatos mintázatokat. Később Ernst Chladni német zenész és fizikus a tizennyolcadik században észrevette, hogy egy membrán vagy lemez rezgési módjai megfigyelhetők, ha a rezgő felületet finom porral (például liszttel, finom homokkal, likopodium porral) szórjuk meg. A por a rezgés hatására elmozdul és fokozatosan felhalmozódik a felület hangrezgésének megfelelő pontjaiban. Bizonyította, hogy a különböző hangfrekvenciák különböző mintázatokat hoznak létre és ezek a mintázatok megismételhetők. Hans Jenny 20. századi svájci orvos és természettudós pedig megalkotta a „kimatika” kifejezést a hanghullám-jelenségek akusztikus hatásainak leírására.
Egyes ősi mandalákat képesek voltak a kimatikai folyamatokkal visszafejteni hanggá. Vajon ez a néhány specifikus termésképződmény milyen hangokat testesítenek meg? Kinek vagy minek a hangját?
.
Építsünk egy gépet
Szinte minden gabonakörnek van üzenete vagy célja, ami minden bizonnyal egy kirakós darabka részeit képezik. És amint a puzzle darabok összeillesztődnek, lehet, megkapunk egy térképet arról, hogyan lehet különböző univerzumok, dimenziók és idősíkok bizonyos pontjaira odajutni. De hogyan lehet? Mivel? Ezt a kérdést tette fel Nikola Romanski villamosmérnök. Látott egy termésképződményt ábrázoló képet, ami értelmetlennek tűnt, nem volt felismerhető geometriája, nem volt szimmetrikus, de Nikolának támadt egy ötlete. Bevitte a formát 3D-s szoftverébe és a középtengely körül extrudálta. A középtengely körüli extrudálás azt a folyamatot foglalja magába, mely során egy 2D-s profilt (például egy geometriai alakzatot, ebben az esetben a gabonakörök 2D-s profilját) a középtengely körüli megpörgetés mentén egy szimmetrikus formát, egy szilárd tárgyat hozunk létre 3D-ben.
Nikola további hasonló gabonaalakzatokat is extrudált. Egy idő után egész sok lett belőle. Tervrajoknak, instrukcióknak tűntek valamilyen nullpont energiával (Z pont energia) működő gép vagy jármű megépítéséhez. Nikolának segítségre és finanszírozásra volt szüksége a gépe megépítéséhez. Felvette a kapcsolatot Charles Maxwell filmrendezővel. 3D-s tervezőket és gépészeket toboroztak, villanyszerelőket és gyártókat béreltek fel. Több mint 3-om évig tartott mire elkészült a prototípus. Nem működött jól, de kaptak egy kis plazmát a begyújtáshoz. Az az igazság, bármit is építettek, nem azt jelenti, hogy nem működött, hanem hogy egyes termésformációkból tulajdonképpen létrehoztak egy csészealj-szerű gépet, ami képes volt plazmát adni. Az sem kizárt, hogy a valódi prototípust a háttérben előállították mások, hiszen nyilván nem fogják dokufilmként leadni, amint egy téridőn át furikázó űr-dimenziójárművet építenek meg egy nonhumán intelligencia tervrajzai alapján. Lehet, Nikola rájött, hogy a Z pont energia és a téridőnek titka egyetlen dologra vezethető vissza.
.
A termésképződmény és annak extrudálása és az az alapján kapott csészealj (kép 54.)
.
Kettős spirál
A kettős spirál olyan alakzat, amikor nem egy vonal, hanem két vonal tekereg egy forgástest körül. 2011. július 13-án Avebury egy búzatábláján, a Windmill Hill-en megjelent egy kettős spirálképződmény és ugyanazon a napon egy másik helyen, a Chaddenwick Hill-en, Stonehenge közelében szintén felbukkant az alakzat.
Dr. Jerry Kroth professzor szerint ezek a termésképződmények neutroncsillagokat képviselhetnek. A magnetárokról jelen tudásunk nagyon kevés, de azt biztosan tudjuk, hogy ritkák. Néha a neutroncsillagok összeütköznek és magnetárt alkotnak. A magnetárok egyediségét a hihetetlenül erős mágneses mezők adják, amelyek az univerzumban ismert erők legerősebbei közé tartoznak. Ezek a mágneses mezők ezerszer, sőt milliárdszor erősebbek, mint a neutroncsillagoké. A magnetár gravitációja olyan erős, hogy drámaian eltorzítja maga körül a Téridőt. Ez a Téridő eltorzulás egy Einstein-Rosen-hídhoz vezethet, más néven féregjárathoz. A féregjárat a téridő két pontját összekötő alagút, lényegében egy rövidítés, ami lehetővé teszi a gyors átjutást két távoli pont vagy akár két különböző univerzum között, mint ahogy a fény egyenes vonalban képes lenne odaérni. A magnetárok annyira ritkák, hogy az egész galaxisban mindössze 10-et találtak. Pontosabban 11-et, mert a következő napon, szó szerint másnap, miután a Windmill Hill-en és a Chaddenwick Hill-en létrejöttek a kettős spirálok, egy új magnetár jelent meg az univerzumban. Ezt nem úgy kell érteni, hogy eddig is ott voltak, csak 2011. július 14-én fedezték fel. Úgy kell érteni, hogy július 13-án még nem volt ott.
A kettős spirálképződmény létrehozói vajon milyen okból jelenítették meg előző nap termésképződmény formájában két angliai búzatáblában az úja magnetár létrejöttét? Felakarták hívni a figyelmünket rá? Ha igen, miért? Esetleg a két kettős spirálképződmény alkotói hozták létre az új magnetárt is? Talán nekünk hozták létre, hogy azt használjuk? Vagy saját célra hozták létre? A kettős spirál egyébként ősi druida szimbólum, amely a természet meghalását és újjászületését, a világ dualitását jelképezi. Virágnyelven az azt jelentheti, hogy a druidák tudtak arról a folyamatról, amikor két neutroncsillag összeütközik és egy új erő születik abból?
.
Balra a windmill hill-i, jobbra a chaddenwick hill-i termésképződmény, Anglia, 2011 (kép 55.)
Illusztráció egy magnetárról (kép 56.)
.
Aztán 11 évvel később, július 27-én egy termésképződmény mintázata két összekötő, koncentrikus körökből álló szakaszként jelent meg, amelyeket egy vonal kötött össze. Feltételezhetően egy féreglyukat ábrázolt. Két pontot mutatott a térben, amelyeket eltorzult Téridő vesz körül, majd egy portál a külső gyűrő között a téridő görbülését mutatja.
.
Balra a termésképződmény, Tawsmead Copse, Anglia, 2022. Jobbra egy illusztráció egy féreglyukról (kép 57.)
.
A Tej domb galaxisa
2001. augusztus 12-én találták meg minden idők egyik legnagyobb és legkomplexebb kialakítású termésképződményét, a híres Milk Hill-i galaxist vagy spirált. A képződmény dupla vagy hat oldalú triskelionnak nevezett mintát alkot.
A triskelion, triskele vagy trinacria görögül háromlábú dologot (görögül: Τριςκελής) jelent, az egyik legősibb szakrális szimbólum, már a bronzkorból is felbukkan. A keresztény Trinitáson (Szentháromság) kívül az ősi kultúrákban rendre feltűnt a hármas szám, háromfejű-háromarcú istenségek, háromosztatú világok (égi világ, földi világ, alvilág) és társadalmak (papi, harcos és földművelő kasztok) formájában. Különböző, egymástól távol eső civilizációknál is feltűnik, mint például a hellásziaknál, a keltáknál és Törökországban. Napjainkban többek között a füsseni, a szicíliai zászlón, valamint az Ír Légierő (Irish Air Corps) logóján is visszaköszön. A triskelion háromtengelyes szimmetriájú alakzat, ami spirális mintázattal van ellátva. Alapját képezheti egymásba kapcsolódó Arkhimédészi spirál vagy három behajlított láb is.
.
Néhány illusztrális példa a triskelionról (kép 58.)
A Milk Hill triskelionja 409 különálló, különböző méretű, 21 métertől 30 centiméter átmérőjű körből állt, átmérője körülbelül 274 méter (900 láb) volt, 65 032 négyzetméteren (700 000 négyzetláb) terült el és átívelt 10 villamosvonalon. Fontos kiemelni, hogy a mintázatról készült bizonyos fényképeken jól látszik, hogy a búzaföld nem egyenletes, sík fekvésű, ezért a kialakítás során egyes „köröket” ellipszis alakúan kellett kialakítani, hogy felülről a többi körhöz hasonlóan köralakúnak látszódjon. Illetve ne felejtsük, Anglia északon van, vagyis nyáron a nappalok nagyon hosszúak, az éjszakák pedig rövidek. Az ábra éjszaka készült, ami azt jelenti, hogy csak körülbelül 4 órán át volt sötét. Egy hatalmas csapatra lett volna szükség ahhoz, hogy a sötétben bemenjenek, majd kijöjjenek a búzából és maradék fennálló időben mérnöki pontosággal kimérjék és megalkossák a formációt. Harminc másodpercenként kellett volna egyet létrehozniuk. Ráadásul mivel aznap éjszaka esett az eső, a mezőnek tele kellett volna lennie a csalók sáros lábnyomaival. De nem, makulátlan volt a helyszín.
Fényképek a termésképződményről, Milk Hill, Anglia, 2001 (kép 59-60.)
.
A grasdorfi piktogram
1991. július 23-án két kora reggel kocogó fedezte fel a legnagyobb és legbonyolultabb német piktogramot egy alsó-szászországi búzatáblában. A terület több mint 4000 éves szakrális múltra tekint vissza, a régészek Európa egyik legfontosabb kulturális őskori lelőhelyeként tartják számon. A körülbelül 50 méter széles és 100 méter hosszú, 5000 négyzetméternyi területet lefedő, több elemből álló – a körök egyikében kereszt volt, amely az ősi napszimbólumra emlékeztette az embereket – formáció még a termésképződmények közül is kiemelkedően egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezett.
.
Fénykép a termésképződményről, Grasdorf, Németország, 1991 (kép 61.)
.
A helyszínt fémdetektorral is ellenőrizték. Három fémkorongot találtak és ástak ki közvetlenül a gabonakörnél. Mindegyik korongon ugyanaz a motívum volt. A motívum megegyezett a búzaföldben kialakított formációval, ami azt jelenti, hogy a grasdorfi gabonakör a három, valószínűleg évezredek óta földben eltemetett fémkorong mintázatának pontos, nagyobb hasonmása volt. A leletekről a berlini Szövetségi Anyagkutató és Vizsgáló Intézetben (Bundesanstalt für Materialforschung und –prüfung, BAM) tudományos értékelést végeztek. Kiderült, hogy összetételük figyelemreméltó: a bronzszínű sárgaréz korong sárgarézből és réz-ón ötvözetből készült. A benne található ezüst és ón egy Grasdorf közeli lelőhelyről származik, illetve az ón körülbelül 10-15%-ban nikkelt és kevesebb, mint 0,1%-ban vasat tartalmazott.
A másik tiszta aranyból, a harmadik 99,9%-ban tiszta ezüstből – ami azt jelenti, hogy tisztább, mint a napjainkban használt ezüstök – és további 0,1%-os összetevőből készült, a súlya 4,98 kg volt. Az aranykorong a vizsgáló által valaha látott legjobb minőségű volt, értékét legalább 75000 euróra becsülték. A korongokat 1992 őszén Düsseldorfban a „Párbeszéd az Univerzummal” című nemzetközi UFO-konferencián mutatta be a német történész, ufo kutató, Michaël Hesemann.
.
Fényképek a talált leletekről (kép 62-63.)
.
Miért ábrázolja a három hasonló, ugyanakkor különböző fémekből készült korong ugyanazt a motívumot? Ki vagy melyik civilizáció alkotta meg a korongokat? Nyilvánvalóan egy ősi civilizáció élt Németország ezen régiójában, amely lenyűgöző szakértelemmel és technológiával állította elő a fémkorongokat, ugyanis az arany és réz korongok spektrográfiai elemzése kimutatta, hogy nem öntéssel állították elő. Ez azt jelenti, hogy vagy olyan magas hőmérsékletre hevítették az anyagot, amely részben megolvasztotta a fémeket, vagy alacsony gravitációs környezetben állították elő. Ha csalók állnak a grasdorf-i piktogram mögött, miért mentek volna el ilyen messzire a költségek és az erőfeszítések tekintetében? Honnan volt ehhez technikájuk, tudásuk és anyagi hátterük, csak azért, hogy névtelenül sztorit csináljanak a sajtónak és néhány gabonakör-rajongónak? És vajon mi a magyarázat arra, hogy aznap éjjel egy pulzáló, narancssárga nagy sebességgel mozgó fényt látott a terület közelében egy helyi nő?
.
A Roswell-kő
2002. őszén a Capitan-hegységben Robert Ridge szarvasvadászat közben néhány mérföldnyire Roswell-től félig eltemetve a homokban talált egy furcsa követ. Robert figyelmét megragadta a „kavics” a rajta lévő geometrikus mintázattal. Azt gondolhatta, nem több egy menő kőnél, amit valaki valamikor elveszthetett. Zsebre tette, aztán megmutatta barátainak és azoknak, akik kíváncsiak voltak rá. A következő néhány évben szerencsehozó talizmánként zsebében tartotta, és pozitív változásokat kezdett észrevenni mindennapi életében. Elkezdett azon tűnődni, hogy vajon a különös kő felelős e ezekért a változásokért.
.
Fényképek a Roswell-kőről, Új-Mexikó, USA, 2002 (kép 64-65.)
Fénykép Robert Ridge-ről, amint a kezében fogja a Roswell-követ (kép 66.)
.
2007. júliusában Roswell-ben előadást tartott az ismert ufológus-paranormális nyomozó és seriffhelyettes Chuck Zukowski nővérével, Debbie Ziegelmeyerrel. Robert felkereste őket, hogy segítséget kérjen a kő megvizsgálásához. Az elemzésekbe bevonták az Új-Mexikói Egyetem régészét is, Dr. Bill Dolemant. Több műszerrel is vizsgálták a tárgyat és hamarosan kiderült, hogy a vöröses kő anomáliákat produkál. Furcsa mágneses tulajdonságokat mértek, időről-időre elektromos áramot pulzált és maga a kő nem olyan kőzetfajtához tartozott, ami azon a területen van, ahol Robert megtalálta, illetve mikroszkóp alatt a Roswell-kő felszíne rendkívül sima volt, nem voltak rajta faragás vagy homokfúvás nyomai.
Chuck Zukowski felvette a kapcsolatot Colin Andrews-al és megosztotta vele a kőről rendelkezésére álló összes részletes fényképet és információt. Jean-Noel Aubrun segítségével Andrews arra a következtetésre jutott, hogy a kő mintázata pontosan megegyezik az 1996-os wiltshire-i Liddington-gabonaalakzattal. A kő megtalálása előtti 8 évvel korábbi búzatáblában megtalált minta a kő mintájáéval tökéletesen illeszkedik geometriailag. Hasonló szimbólum jelent meg Észak-Arkansasban 2007 júniusában, ezenfelül szimbólumokkal ellátott piktogramokat találtak Észak-Arizona sziklafaragásain is, amiről úgy vélik, hogy egy 1054. július 5-én felrobbant szupernóvát ábrázolnak, amelyet az őslakos amerikaiak akkoriban figyeltek meg.
.
Fénykép a termésképződményről, Liddington-kastély, Anglia, 1996 (kép 67.)
Balra a Liddington-gabonaalakzat, jobbra a Roswell-kő (kép 68.)
.
Felvetődik a kérdés: mi van, ha a gabonakör-átveréssorozat részét képezi a Roswell-kő, és csak egy ügyes kőfaragó trükkje az egész? Nos, ha csupán egy egyszerű faragott kőről lett volna szó, akkor mivel magyarázhatók a különböző műszerrel mért és dokumentált anomáliák? Ha az egész egy mesterkélt emberkéz véste „kavics”, amit szándékosan félig a homokba rejtettek pont a híres-neves Roswell környékén, milyen számunkra ismeretlen technológiával vitték fel a kőfelszínre a mintázatot? Hogyan érték el, hogy külső behatás nyomai ne legyenek? Ráadásképp Chuck Zukowski Debbie Ziegelmeyer-el megpróbálta cáfolni a Roswell-kő eredetiségét azt a lehetőséget keresve, hogy azonos tárgyakat árusítottak különböző típusú rendezvényeken. Beszéltek maratás cégekkel, amelyek olyan különböző folyamatokra, technikák használatára specializálódtak, amelyek során anyagok felületén mintákat hoznak létre, hogy láttak e már a Roswell-kőhöz hasonlót. Nem találtak olyan céget, amelyik azonos tárgyat gyártott volna viszonteladásra, vagy olyan céget, amelynek bármilyen tervrajza, sablonja lett volna a Roswell-kő mintázatának maratáshoz.
Ziegelmeyer felvette a kapcsolatot Andrew Wheeler és Doe Kelly gabonakör-katatókkal, akik személyesen több mint 90 termésformációt fedeztek fel, sőt, az 1996-os Liddington-képződményt is megvizsgálták. Elmondták, hogy a vizsgált formációban nagy elektromágneses mezőket mértek, ami, miközben a képződményben tartózkodtak, szélsőséges hangulatingadozásokat okozott kettejük között. Doe Kelly kijelentette: „Az összes gabonakör-alakzat közül, amelyben valaha is jártam, ez volt a legemlékezetesebb”. Árusokként és gabonakör-rajongókként sem Andrew, sem Doe nem láttak még a Roswell-kőhöz hasonlót egyetlen fesztiválon sem, amelyen részt vettek.
Debbie Ziegelmeyer részletes kutatása azt is megállapította, hogy a kövön lévő szimbólum a halhólyag, vagyis a Hold négy fázisát ringató Nap szimbólumát foglalja magába. A halhólyag, latinul Vesica Piscis szimbólum szó szerint „hal hólyagját” jelent, ami tükrözi alakjának hasonlóságát a legtöbb halban megtalálható belső szervhez, az úszóhólyaghoz. Olaszul mandorlaként (jelentése: „mandula”) ismert. A mandorla olyan geometriai forma, amit két egymást metsző kör hoz létre. A halhólyag szakrális, több rétű jelentéssel bíró geometriai alakzat, gyakran használták a művészetben és a vallásban is. Jelentése összetett, egyszerre szimbolizálhatja a nőiességet, a női méhet, a termékenységet, a szülést, a kozmikus teremtő erőt, a beavatást, a szellemi átmenetet, valamint a taoista filozófiában ismert jin/jang szimbólummal is egyezést mutat. A kör egyenlő felosztásával megőrzött egyensúly a lehetséges természetes növekedést jelenti bármely élőlényben és Istent/Teremtőt/Felső erőt, stb. jelképezi. Az Élet Virága alapvető motívuma a Vesica Piscis.
.
Illusztráció a Vesica Piscis-ről (kép 69.)
.
2008. július 6-án Ziegelmeyer és Zukowski Roswell-ben sajtóközleményt adott, melynek keretén belül elsőként mutatták meg a nyilvánosságnak a Roswell-követ azzal a szándékkal, hogy ha valahol a világban létezik egy cég, amely ilyen köveket gyárt kiskereskedelemre, remélhetőleg felfedi magát, így megtalálva a kő eredetét. Az eseményen különböző média képviselői, valamint Roswell akkori polgármestere is részt vett. Roswell lakosaként a polgármester rendkívül szokatlannak tartotta a követ, ő sem látott ehhez hasonlót.
A sajtóközlemény után Zukowski szerepelt a Coast to Coast rádióműsorban és prezentálta a korábbi kutatásaikat a kőről és a sajtóközlemény okait. A rádióműsor után felkereste egy nő azt állítva, hogy egy korábbi roswelli fesztiválon vette a követ öt dollárért, majd viccből egy közeli földútról odadobta, ahol Robert megtalálta. A nő állítása több sebből vérzett: Zukowski nem 5, hanem 100 dollárt fizetett egy férfinak, hogy próbálja lemásolni a Roswell-követ. Még ennyi összegért sem sikerült elkészíteni a pontos replikát. Nem csak a maratás kialakítását, de az eredeti mágneses tulajdonságait sem sikerült lemásolni. Ahogy azt egy mikromaratásos homokfújó szakember elismerete: egy pontos replika elkészítéséhez szükséges munkamennyiség soha nem termelne profitot egy 5 dolláros termékből, függetlenül attól, hogy hány darab készült belőle. Továbbá a legközelebbi földút ahhoz a helyhez, ahol Robert megtalálta a követ, több mint 90 méterre (100 yard) volt. Egy egyszerű útmelletti eldobás soha nem ért volna el odáig, ahol Robert megtalálta a követ. A nő nem tudott blokkot felmutatni, megfelelően beazonosítani az eladót, aki állítása szerint eladta neki a követ, csak arra emlékezett, hogy a kő egy asztalon volt más, hozzá hasonló tárgyakkal, és az ára mindössze öt dollár volt. Ziegelmeyer és Zukowski felkutatták a korábbi roswelli fesztiválok árusait és azok beszerzési katalógusait, de egyet sem találtak, akik Robertéhez hasonló vésett köveket árusított volna. Még egy katalógusra sem bukkantak, ahonnan ilyen vagy ehhez hasonló követ lehetett volna vásárolni.
Jelenleg Robert birtokolja a tárgyat. A mai napig egyetlen árus sem lépett elő, aki azt állította volna, hogy Robertéhez hasonló, egy valódi termésképződményt ábrázoló, mérhető anomáliákat produkáló köveket árult volna bármelyik fesztiválon mindössze öt dollárért.
.
Elolvasnád a tanulmány 1. részét?
.
Elolvasnád a tanulmány következő részét?
.
A NOVA-csatornán az ufóvalóság számos aspektusát megismerheted:
