Emberszerű idegenek? Hipotézisek arról, hogy lehetséges ez

Nem csak magas szőkéket látnak az emberek. Humanoidokat – méghozzá sokfélét. Elméletek következnek arról, miként lehetséges, hogy földi, emberszerű idegenek látogatják a bolygót.

A nonhumán életformák változatossága

A különböző kormányok titkosítás alól feloldott és kiszivárogtatott dokumentumai azt bizonyítják, hogy lezuhant idegen járművek begyűjtése és visszafejtése zajlik. Az érintettek beszámolói meglehetősen meggyőzők. Ezekben olykor élő idegen lényekről vagy holttestükről is szó van. David Grusch is erről vallott az Amerikai Kongresszusnak, ez az általa említett „nonhuman biologics”. Ryan S. Wood 2024-es könyvében 104 „lezuhanási helyszínt” adatol. Stephen Greer 2023 májusában 145 olyan létesítményt tartott nyilván, ahol ehhez hasonló visszafejtéseken ténykedhetnek, és nonhumán maradványokat őrizhetnek (akár alkotmányellenes és illegális keretek között). 

Kapcsolódó cikk:

Felfedési napló

Ezek mellett ott vannak a civil beszámolók ezrei. Ezek között szintén találunk elképesztő, ám mégis hihető történeteket olyan megbízható emberektől, akiknek semmi okuk azt hazudni, hogy földönkívüliekkel találkoztak. Ami tudományos érdeklődésre mindenképp számot tarthat, az, hogy e beszámolókban hasonlóságok, azonosságok, azaz MINTÁK figyelhetők meg, tehát a szemtanúk egymástól függetlenül ugyanazt állítják. Holott sokszor más kultúrához, etnikumhoz, társadalmi réteghez, korosztályhoz tartoznak. Így tehát nem valószínű, hogy ugyanazon filmek, könyvek, történetek formálták a képzeletüket, sőt, a minták egy része nem is igen köztudott – inkább csak a témát behatóbban kutatók tartják őket nyilván. 

Legutóbb a FREE-tanulmányt néztük át, és ott, a konkrét fizikai találkozást megélt alanyok 45%-a elmondása szerint emberszerű idegenekkel találkozott. Olyanokkal, akiket nem tartanánk idegennek az utca emberei között, esetleg csak kiváló genetikájuk, szépségük és jó egészségük tűnne fel. Őket szokták úgy hívni, hogy magas szőkék, humanoidok, nordikok, és én úgy hívom őket, hogy emberszerű idegenek. Hozzá kell tennem, nem csak szuperemberekről szólnak a beszámolók. Akad köztük kopasz, hegyesfülű, fül nélküli, tömpe orrú, alacsony és szőrös, óriás és szőrös, bandzsa, vagy akinek a bőre szürkés, sötét vagy épp zöldes… Egyszóval: a humanoidok egész panoptikumával volt dolgunkok.

.

A FREE-tanulmányt itt elemeztem részletesen:

.

Bevallom, sokáig tiltakoztam az ellen, hogy ennek az idegen létformának a létezését elfogadjam. Arra gondoltam, ez csak az emberiesítő (antropomorfizáló) gondolkodásunk szánalmas csökevénye, fantáziánk korlátoltságát mutatja. Mert hogy is képzelünk el egy idegent? Valahogy úgy, mint mi, csak kicsit más: mondjuk sokkal szebb (meg a jövőben ugyebár biztos minden jobb is). Vagy hegyes füle van, és máris lett egy tündefaj. Kicsit kisebb, szőrösebb, és meg is vannak a hobbitok és a törpék. Esetleg kék a bőre, talán kicsit kiborg, van valami arctetkója… Igazából a Star Trek hemzseg az ilyen emberszerű idegenektől. Én „trekker” voltam ugyan, de sokáig azt gondoltam, ez csak science fiction. 

Nekem az tűnt logikusnak, hogy az élet épp oly sokféle (diverz) más bolygókon, mint itt a Földön. Érdekes véletlennek tartottam, hogy pont az emlősök, azonbelül is az emberszabásúak civilizálódtak, és váltak a bolygó csúcsragadozójává. Nagyon tetszett az a radikális másság és idegenség, amelyet például az Érkezés című filmben láttunk. Vagy ott volt a Tarkovszkij-féle Solaris és az Expedíció Natalie Portmannel.

.

.

Aztán pár évvel ezelőtt felfigyeltem Michio Kaku gondolatmenetére. Mi tett minket intelligenssé? Egyrészt a sztereo látásunk, amivel könnyen kiszúrjuk a prédát. Aztán: ki az okosabb: a ragadozó vagy a préda? A ragadozóknak tudniuk kell rejtőzködni, lopakodni, becserkészni, rajtaütni. A préda pedig reagál, azaz menekül. Utána: ott a hüvelykujjunk. Jó, ha van valami olyan elrendezése az ujjaknak (vagy karmoknak, csápoknak), amelyek alkalmasak a fogásra, szorításra és egyéb finommotorikus mozgásra. A szem-kéz koordináció révén tudjuk alakítani a környezetünket. Aztán ott a nyelv, amellyel a tudást elvontabb szinteken tudjuk átadni, nem csak genetikai emlékezet vagy tapasztalati tanítás formájában. Tehát Michio Kaku azt feltételezi, hogy ha egy idegen civilizációval lesz dolgunk, akkor náluk is kimutatható lesz, hogy 
– egykor ragadozók voltak,
– képesek a környezetük alakítására,
– tudásukat megőrzik, kommunikálni tudják a következő generációnak.

.

.

De ne legyünk szűk látókörűek. A génmanipuláció és a kibernetikai fejlesztések révén elképzelhető, hogy olyan komplex létformák alakulnak ki, amelyek idővel nagyon távol állnak majd az egyszerű, „old school” szerves létformáktól. Sőt, ha az anyag és energia törvényeinek mestereivé válnak, talán kilépnek a test fogságából, és más dimenziókat népesítenek be. Magasabb szinteken szerveződve bolytudatuk lehet, vagy rákapcsolódhatnak a mindenség kollektív emlékezetére. Jöhetnek más univerzumokból is. Ki tudja… 

De eszembe jut, amit a Dzsungel George című vígjátékban mondtak bölcsen: „csíkos a csíkossal, foltos a foltossal”. És valóban, első lépésben tényleg a Föld-szerű exobolygókat keressük, ahol kialakulhatnak szén alapú létformák; az élet, ahogy mi ismerjük. A NASA már több mint 5000 ilyen bolygót tart nyilván több mint 4000 naprendszerben. Tehát van igazság abban, amit Kaku mond: a helyváltoztatásra, finommozgásra és absztrakcióra képes intelligencia hasonló evolúciós irányokat rajzolhat ki. De akkor is… emberszerű idegenek? Hogyan? 

.

.

Hogyan létezhetnek nem földi, emberszerű idegenek? 

Térjünk most rá Richard Dolan The Alien Agendas című, 2020-as könyvére. Ebben sorra veszi, hogy milyen hipotézisek teszik lehetővé, hogy nem földi, emberszerű idegenek járjanak köztünk.

.

1. hipotézis: Idegenbe szakadt elődeink

Ennek értelmében: ők közülünk valók. Egy kis populáció leszármazottai, akiket az idelátogató, fejlett idegen civilizációk kiemeltek még az emberiség hajnalán. Elvitték ezt a kis csoport embert, és az intergalaktikus képzési rendszerben tökéletesítették őket. Megtanították nekik, hogyan használhatják a legmagasabb szinten a rendelkezésre álló képességeiket: hogyan legyenek tudatuk mesterei, hogyan válhatnak intuitívvé, gondolatolvasóvá, távérzékelővé, miként lehet levitálni stb. Univerzumi léptékben gondolkodnak. Minden rendelkezésükre álló, fejlett technikát felhasználhattak jobbá válásukra. Primitív, földi testvéreikhez képest ők genetikai potenciáljuk maximumát érték el. Nem sújtják őket betegségek, nem mérgezik magukat káros anyagokkal, ezért olyan szépek, egészségesek és kifinomultak, mint amilyeneknek a beszámolók alapján tűnnek.

.

2. hipotézis: Csillagközi menekültek és telepesek

Ha a Mars terraformációja elindulna, akkor feltehetőleg a telepesek először a Földről vitt növényekkel és állatokkal népesítenék be a bolygót. Biztos létrehoznának olyan génmódosított változatokat, amelyek az ottani környezeti körülményekhez alkalmazkodni tudnak, de ha számunkra is élhető környezet jönne létre, akkor ott létesülhetne az Éden 2.0. És telepeseink szaporodnának, sokasodnának, generációk követnék egymást, akik igazi marsivá válnak. Idővel a földi élet már csak távoli emlék lenne, egy csodás mese. Ilyesmit láthatunk Philip K. Dick nagyszerű regényeiben.

Tételezzük fel, hogy a közeljövőben, amikor már űrutazási képességeink fejlettebbek lesznek, hirtelen „beüt a krach”, és menekülnünk kell. A túlélők Noé űrbárkáján eljutnának a legközelebbi exobolygóig. Épphogy. Alig élhető, nehéz terep, szűkös erőforrásokkal, ami nem tud ellátni mindenkit. Egy csoportjuk úgy dönt, hogy „Isten hozzád!”, és utolsó erejükkel továbbmennek az ismeretlenbe, új otthont keresve. Sikerül, és ott is újrakezdik az életet, a nulláról. A létrehozott kolóniák adott esetben nem is tudnak már egymásról – szó szerint örülnek, hogy élnek. Az új generációk felejtenek, talán nem is tudják, honnan származnak. Feltételezem, hogy ők is ugyanúgy meglepődnének, ha egyszer csak bekopogtatnának hozzájuk holmi földi népek, akik úgy néznek ki, mint ők. Talán keringtek ilyen legendák az öregek körében, de maguk se hitték, hogy azoknak bármi valóságalapja lenne. 

.

.

3. hipotézis: Életadó misszió – bolygók benépesítése galaxis-szerte azonos fajokkal

Ebben az esetben már egy galaktikus föderációhoz hasonló, alien multikultiról van szó, akik a terraformáció és a génmódosítás mesterei. Képesek létrehozni az életet egy petricsészében, és küldetésüknek tekintik, hogy a jó adottságú bolygókon életet teremtsenek. Mivel az ilyen bolygók kiváló nyersanyagforrások, táplálékforrások, génraktárak, látványosságok, pihenőhelyek, ezért ez több, mint szent küldetés: karbantartják a farmot, amelyet létrehoztak. 

Hogy egy ilyen „farmbolygón” miért lenne érdekük felokosítani az egyik fajt, az egy komplex kérdés – egyelőre nem is feszegetném. Viszont jó eséllyel a saját genetikájukat örökítenék tovább, és a maguk képére teremtenék az új lényeket. És ha ez a „farmbolygó” a Föld lenne, akkor ilyen értelemben mi az ő teremtményeik vagyunk, és ez a bolygó egyáltalán nem a miénk… hanem mi vagyunk az övék, és minden az övék, ami itt van. Mint ahogy mi a sajátunknak tekintjük a kitermelt erdőket, a lehalászott tavakat és az udvarunkon legelésző a kecskéket, a disznókat az ólban. 

Ha birtokról nem is beszélhetünk, de fölöttünk álló érdekszövetségekről mindenképp, amelyek osztott fennhatósággal ténykednek. Ha ez így lenne, és bizonyos országoknak, nagyhatalmaknak erről tudomásuk lenne, akkor ezt az információt visszatartani – az én értelmezésemben – emberiség elleni bűntett. Ezért tartom fontosnak, hogy erről beszéljünk.

.

.

Ezen a ponton említeném meg, hogy mostanában egyre népszerűbb „az állatkert és az állatkerti gondozó” hasonlat. Lesz majd külön epizód, ahol megnézzük a földönkívüliek üzeneteit, mindenesetre az tűnik ki belőlük, hogy nagyon aggasztja őket, hogy az emberiség tönkreteszi a bolygót. 

Ez nem egy embercentrikus, hanem egy életcentrikus megközelítés. A bolygó életképességének fenntartásának megóvása elsődleges. Ha hihetünk a beszámolóknak, akkor az elmúlt évtizedekben (lényegében az atomfegyverek óta) közelebbről monitorozzák a globális hatókörben szennyező és tömegpusztításra képes emberiséget.

Személyes meggyőződésem, hogy az élet nagy léptékekben egyensúlyra törekszik. És ha ez az egyensúly felborul, Föld anya megrázza a hátát, és milliók vesznek oda – legyen az természeti katasztrófa vagy vírus formájában. Az ökológiával foglalkozó tudósok ezt sokkal tudományosabban alátámasztják. Köztudott, hogy öt nagy kihaláson túl vagyunk, és most zajlik a hatodik. Jelenleg agresszíven, felelőtlenül és meglehetősen túlnépesedve menedzseljük ezt a bolygót: önös célok érdekében, kizsákmányoló és mértéktelen módon. És ennek a habzsi-dőzsinek meglesznek a következményei az idegenek beavatkozása nélkül is. Talán épp ezért nem is érdekük tenni semmit… 

…kivéve ugyebár, ha a gorilla megtalálja az állatkert kulcsát. Ha mi kilépnénk az űrbe, oda is exportálnánk a háborút, az elnyomást, a kizsákmányolást és a szemetet. És ehhez már talán nekik is lenne egy-két szavuk. Ez talán megmagyarázná, miért lassult le a génmanipulációs és az űrtechnológiai fejlődésünk. Ezt nem tudom tudományosan alátámasztani, tényekkel bizonyítani, csak hangosan gondolkodom. De én is úgy hiszem: nem állunk készen. Kollektíve olyan önzők, primitívek és agresszívek vagyunk, hogy amíg nem tudunk az adott keretek között – tehát egy gyönyörű, hatalmas bolygó ökoszisztémájában – fenntartható módon működni, addig nem állunk készen arra, hogy interplanetáris civilizáció legyünk.

.

.

Richard Dolan e téren meglehetősen szkeptikus. Szerinte egy nemzetbiztonsági rémuralom keretében egyre inkább egy autoriter világállam felé sodródunk, ahol megfigyelés, tömegbutítás, mesterségesség vár ránk. Én ezzel szemben úgy vélem, hogy hozhat tudati változást, ha kilépünk a nemzetállami szűklátókörűségből, és elsajátítjuk azt a szemléletet, hogy mindenekelőtt Föld anya gyermekei vagyunk, és nincs „B” bolygó, tehát becsüljük meg azt, ami van. Szerinte egy univerzális „bolygókormány” a totális leuralás eszköze lenne. De ezekről gondoljunk el egy másik alkalommal. Van még itt olyan hipotézis, amit nem vizsgáltunk meg.

.

4. hipotézis: Párhuzamos civilizáció

Sokan amellett érvelnek, hogy a földtörténeti előzményekről nagyon keveset tudunk, és elképzelhető, hogy léteztek magas civilizációk előttünk. Talán nem voltak olyan ipariak és mesterségesek, mint mi. El tudom képzelni, hogy vannak olyan útjai a fejlődésnek, ahol nem szennyezik be az atmoszférát plutónium-239-cel, mint mi tettük a hidegháborús atomtesztek során. Az legalább 250 ezer éven kimutatható lesz még. Vannak ősi épületmaradványok, amelyeknek léte döbbenetes, és nem is értik, hogyan készülhettek ilyen precíz, kidolgozott monstrumok világszerte olyan kezdetleges eszközökkel, mint amiket feltételezünk.

.

.

Biztos hallottátok már az atlantiszi és lemúriai civilizációkról szóló elméleteket. Vagy láttátok az Ősi idegenek című sorozatot, ismeritek Graham Hancock kutatásait. Az biztos, hogy kb. 100 ezer éve váltunk el ausztrál embertársainktól, és csak ez idő alatt lett volna ideje egy civilizációnak felemelkedni s elbukni, akár nyom nélkül. Nem vagyok a történelem olyan beható ismerője, hogy kellően informált véleményt alkossak, de sokan hiszik, hogy volt ilyen civilizáció előttünk, ahol a túlélők elvonultak a föld alá és az óceánok mélyére, vagy elhagyták a bolygót, és most ők azok, akik visszatértek. Ha kiderülne egy ilyen párhuzamos civilizáció létezése, az egész biztosan újraírná a történelmünket. 

.

.

A másik elmélet, hogy az emberszerű idegenek talán párhuzamos dimenziókból érkeznek. Emlékszem egy beszámolóra, amelyben az illető egy kies repülőtér felügyelőjeként egy magányos kifutópályát őrzött, amit ritkán használtak leszállásra. Tényleg a semmi közepén laktak, és általában semmi nem történt velük. Egyszer viszont azonosítatlan repülő tárgyakat látott, amit többszörös UFO-észlelések követtek. Egy alkalommal ő és az édesanyja e mezei repülőtéren belátást nyerhettek egy alternatív valóságba. Ősi lényeket, emlékeim szerint mamutokat láttak felsejleni a távolban, ami halálra rémisztette őket. Mintha csak egy időkapu nyílt volna meg előttük. Ezt Dolores Cannon mesélte el. Olyan keveset tudunk még a kvantumfizikáról, a párhuzamos valóságokról, az alternatív történelmekről, hogy joggal számíthatunk korszakalkotó felismerésekre e frontokon.

.

.

5. hipotézis: Avatarok és álcák

Az emberszerű idegenek sokszor nem is annyira emberszerűek. Beszámolók alapján ugyanis a hasonlóságuk csak hozzávetőleges, és vannak jelentős anatómiai különbségek. A történetek tanúsága szerint nem minden emberszerű idegen képes közvetlenül érintkezni a földi környezettel. Sokukat látták űrhajós ruhában, sisakban, vizor mögött, gravitációs csizmákban.

Emlékeztek az Avatar című filmre? Ott az emberek a Pandóra bolygón őshonos humanoid testeket hoztak létre, és azokba a testekbe projektálták a tudatukat. Így voltak képesek közvetlenül járni-kelni a bolygón, belélegezni annak levegőjét, inni a vizét, fogyasztani a gyümölcseit, kapcsolatba lépni az ottani bioszférával, beépülni az őslakosok közé. Egy ilyen megoldás megmagyarázná, miért tűnnek olyan egészségesnek az idegenek. Hiszen a gazdatesteket csak kivették a „hűtőszekrényből”, majd utána mentek vissza a „fagyóba”.

Egyesek olyan lényt is láttak, amely emberszerű volt ugyan, de a teste inkább szintetikus húsjelmeznek tűnt. Olyan rosszul nézett ki, mint a lény Lurch az Adams Familyben vagy Edgar a Men in Black című filmben, amikor magára rántja egy farmer bőrét. Androidokkal is történtek találkozások, akik emberszerű robotok, és szintén nehezen tudnának feltűnés nélkül köztünk járni.

Talán nem is a klónozás vagy a szintetikus növesztés a választott eljárás. Egyre népszerűbb az a nézet, hogy a tudat nem a testben fogan. Lelkesíti ugyan a testet, belakja és működteti azt, de eredendően nonlokális – tehát a testről leválasztható, önálló létezése van. Lényegében ezt vallja számos vallás, ez magyarázza a halál közeli és a testen kívüli élményeket. Ez itt azért releváns, mert vannak olyan történetek, ahol az elrabolt emberek lélektárolókról szereztek tudomást.

Volt egy hölgy, aki súlyos beteg volt, és az őt gyermekkora óta látogató idegenek készítettek neki egy klónt, amely egészséges volt. Mondták neki, hogy „most lemásolják őt a fényben”, és a tudatát áthelyezik az új testbe, így tovább tud élni, mert még szükség van rá. A hölgy ezután egészségesen tért vissza, gyógyulását az orvosok csodaszámba vették. Őt azonban kísértette a hajón átélt tapasztalt. „Kinek a keze ez? Kinek az arca ez igazából?” – e kérdések nyomasztották egész hátralévő életében.

Egy másik elrabolt személy arról számolt be, hogy a szürkéket nagyon foglalkoztatja a lelkünk. Azt mondták neki, hogy a tudattároló technológia egyik nagy előnye, hogy ennek révén elvégezhetők komolyabb beavatkozások az alany testén, ám annak lelke nem fogja rögzíteni az emléket. Tisztában vagyok vele, hogy a „tudat” és a „lélek” nem felcserélhető fogalmak, ám pontos kapcsolatukat nem tudjuk tudományosan behatárolni, ezért most úgy idéztem a történeteket, ahogy a tanúk beszámoltak róluk, és a halál közeli élmények behatóbb tárgyalásakor visszatérünk e fontos különbségtételre.

.

.

Továbbmegyek. Az is lehet, hogy amit az ember maga előtt lát, esetleg csak egy vetített álca. Olyan technológiai eljárás, amely egy optikai illúziót idéz elénk: elhiteti velünk, hogy egy emberi alak áll előttünk, miközben például egy hüllőszerű lénnyel kommunikálunk. Linda Moulton-Howe Earthfiles című YouTube-csatornáján volt ilyen beszámoló, és a Gaia TV műsoraiból ismert Tim is mondott ilyet. Nekem egy ilyen tech nagyon is hihető lenne, csupán a források, akik erről beszélnek, nem mindig meggyőzők.

Végül, nem zárhatjuk ki azt sem, hogy csal az emlékezet. A kis szürkékről is tudjuk, hogy a fedőemlékek mesterei. Így maradnak látogatásuk után vissza a szokatlan emlékek kis nyuszikról, fehér baglyokról, bohócokról, amiknek nem kellett volna ott lenniük… Dolores Cannonnak is volt egy olyan páciense, aki a hipnoterápia során idézte fel, hogy az autóját nem egy ember állította meg, hanem egy emberszerű idegen, aki közel sem úgy nézett ki, mint mi. A tudattalan pontosan rögzítette a találkozást, ám a hölgy képtelen lett volna tudatosan szembenézni az élménnyel, ezért az finomodott, átalakult, és a nem elfogadható részek elfojtásra kerültek. Ez az elme önvédelmi mechanizmusa, amely gyakran bekapcsol traumatikus élmények esetén.

.

.

6. hipotézis: Hibridizációs program

A végére maradt egy elég ütős elmélet, amelyet számos elrabolt személy hipnoterápia során feltárt emlékei alátámasztanak, sokszor egymástól függetlenül. Ez a hibiridizációs program. Az UFO-kutatók jó része ezt viszonylag új keletűnek tartja: maximum százéves fejleménynek. Dr. Jacobs hipnoterapeuta könyveiben fokozatosan rakja össze azt a hipotézist, miszerint a hibridizációs program felügyelői a rovarra, imádkozósáskára hasonlító mantoid lények, és kivitelezői a szürkék. Ennek keretében olyan hibrideket hoznak létre, amelyek életképesek a Földön, ránk hasonlítanak, ám az idegeneknek tulajdonított mentális képességekkel bírnak. Például gondolatolvasók és tudják irányítani mások elméjét. Ha elég közel vannak az alanyhoz, parancsokat adhatnak, tudják a tudatát befolyásolni és összezavarni egyaránt. Ezek a hibridek egyre nagyobb számban léteznek, és készülnek a „nagy változásra”.

Hogy mi ez a „nagy változás”, azt egyelőre nem lehet tudni. Vannak, akik azt feltételezik, hogy az emberiség magasabb tudati szintre emelése a cél, tehát egy békés beépülés, összeolvadás zajlik éppen. Mások szerint arra jöttek létre, hogy ha egy apokaliptikus esemény letarolná az emberiséget a bolygóról, ők következnének utánunk. Mindenesetre az biztos, hogy nő az olyan beszámolók száma, ahol emberszerű idegenek, szürkék, reptilianok és mantoidok vegyesen vannak jelen, és egy csapatként dolgoznak. Hogy milyen érdekek vezetik őket, azt nem tudhatjuk. De a beszámolók alapján az emberszerű idegenek nem szoktak ellenségesek lenni. Az „alien agenda”, tehát a földönkívüliek szándékai bizonyosan nem foglalhatók össze egy mondatba, főleg a teljes kép ismeretének hiányában.

.

.

Nem hiszem, hogy bárkinél ott lenne a teljes igazság. Kutatóként az a dolgom, hogy elétek tárjam, amit az adatok mutatnak. Én biztos, hogy nem tudom hova tenni az emberszerű idegeneket. De talán az elmondottak elindítanak egy párbeszédet.

Ha van köztünk olyan észlelő, aki találkozott velük, elmesélhetné, mit tapasztalt. Szeretném, ha az adatgyűjtés folytatódna. Mondjátok el, mit gondoltok, és azt, hogy nektek melyik hipotézis tűnik elfogadhatónak. Addig pedig: legyünk nyitottak, türelmesek. Az biztos, hogy a világunk ezerszer sokrétűbb, mint a legmerészebb álmunkban. De semmiképp se vagyunk tehetetlen szemlélők. Nem véletlenül vagyunk egy kíváncsi, absztrakt gondolkodásra képes faj. Számos eszközünk van a tapasztalásra és ismeretszerzésre, amelyek többé tesznek minket egyénileg és kollektíven napról napra.

.

Források:

Lex Friedman: Michio Kaku: What Would Aliens Look Like? | AI Podcast Clips. https://www.youtube.com/watch?v=DEu24V8vfb8
Richard Dolan (2020): The Alien Agendas: A Speculative Analysis of Those Visiting.
Linda Moulten-Howe, Dolores Cannon esetei és egyéb civil beszámolók.

Ajánlott olvasmányok:

Ryan S. Wood (2024): Majic Eyes Only: Earth’s Encounters with Extraterrestrial Technology.
David M. Jacobs (2015): Walking Among Us: The Alien Plan to Control Humanity.