2025 februárjában pszionikai gyűlést rendezett a Ubiquity Egyetem online. Ezt az alternatív intézményt Ken Wilber alapította, és sok tudományos határterület megfér itt egymás mellett. Új célkitűzésük az ufológia és a pszionika oktatása felnőttképzésben, online, kurzusokkal és műhelymunkával. A pszionikai gyűlés közel négyórás volt. Számos előadónak adott hangot, és közösségi párbeszéddel zárult. Mielőtt ismertetném, hogy Jake Barber mit mondott itt a pszionikáról, előtte hadd mutassam, miért új és nem új ez az egész egyszerre.
Hogyan szörföljünk a kozmikus interneten?
Ross Coulthart (ausztrál oknyomozó újságíró, aki Jake Barbert bemutatta a világnak): „Számomra a pszionika egy tág fogalom: az az emberi képesség, amely révén pszichikailag kapcsolatba tudunk lépni a nonhumán intelligenciákkal, az egész jelenséggel.” Ez a gondolat nem a semmiből keletkezett. Valójában az ESP régóta ismert. A fogalmat J. B. Rhine, a Duke egyetem pszichológus professzora alkotta. A történetét ebben a cikkben ismertettem:
–
Jake Barber analógiája: a kozmikus internet
Jake Barber a Legacy-programban dolgozott, és részt vett nonhumán járművek (UAP-k) begyűjtésében. Elmondása szerint az ilyen objektumok behívásához pszionikus csapatokat használnak. Az ufók és a psziképességek eleve elválaszthatatlanok voltak a kezdetektől. A megtapasztalók beszámolóiból tudjuk, hogy a lények többsége telepatikus, képesek a viselkedés és az érzékelés befolyásolására, és az emberekben is aktiválják a psziképességeket. Ám a valóság még ennél is sokkal furcsább és összetettebb, ezért is kezdték el az ufóvalóságot úgy hívni az utóbbi években, hogy a jelenség.
Lássuk Jake Barber gondolatait!
„Ha a tudatosság mezőjére úgy gondolsz, mint az internetre, akkor az mindig körülöttünk van, tele van információval, és egy kétirányú rendszer: az emberek hozzájárulnak, feltöltenek rá, és le is tölthetnek róla. Mégsem látható, nem tudok rámutatni itt a szobában.
A kapcsolódási képességünk ehhez a ‘világhálóhoz’ olyasmi, mint egy wifi-kapcsolat. Úgy gondolom, hogy ennek a gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos kihívások egy része az egónkból ered. Az egót úgy képzelhetjük el, mint egy okostelefont. Tegyük fel, hogy a legújabb Apple készülékkel rendelkezel – a legfejlettebb telefon, tele van funkciókkal, hatalmas tárhelye van, csúcskategóriás kamerája – de valamiért mégsem tudsz vele csatlakozni a tudatosság mezőjéhez.
Ez pedig azért van, mert „repülő üzemmódban” vagy. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan kapcsolják be a wifit a saját „telefonjukon”, hogy hozzáférjenek ehhez a tudati hálózathoz.
Nekem sokat segített az is, hogy különbséget tettem intelligencia, tudás, bölcsesség és intuíció között. Az intuíció egy olyan fogalom, amelyet gyakran használunk a tudatosságról való beszélgetésekben, és ennek jó oka van: az intuíció ugyanis különbözik az előző háromtól. Ha valakinek erős intuíciója, magas szintű tudása, intelligenciája vagy bölcsessége van, általában azt mondanánk rá: „ez egy okos ember.”
Mi teszi az embereket „okossá”, akárcsak egy okostelefont? Fontosnak tartom, hogy megkülönböztessük ezt a négy fogalmat, mert számomra ez sokat segített a megértésben.
Ha a tudásra gondolunk, azt tekinthetjük puszta információtárolásnak és -megosztásnak. Például ha valaki részt venne egy műveltségi vetélkedőn, és minden kategóriát hibátlanul teljesítene, az a tudás egy formája – de ez csupán mechanikus ismeret.
A tudás gyakorlati alkalmazása azonban már más kérdés. Innen eljutunk oda, hogy valaki „okos”, de nem feltétlenül intelligens – vajon ez lehetséges? Szerintem igen, mert az intelligenciát inkább egyfajta problémamegoldó készségként látom: az intelligens ember képes hatékonyan megoldani problémákat.
És mi a helyzet a bölcsességgel? Miben különbözik a tudástól és az intelligenciától? A bölcsességet én inkább úgy értelmezem, mint a jó, gyümölcsöző döntések meghozatalának képességét.
Végül ott van az intuíció. Hogyan különböztethetjük meg az intuíciót a többitől? Számomra az intuíció azt jelenti, hogy valaki képes a megfelelő döntést a megfelelő időben meghozni. Olyan, mint egy belső harang, amely megszólal bennünk, amikor valami igaznak tűnik. Amikor ez a harang megkondul, nincs feltétlenül logikus magyarázat arra, miért vonzódunk egy bizonyos irányhoz vagy miért érezzük, hogy arra kell mennünk – de mégis vezet bennünket valamerre.
Úgy érzem, minden emberben ott van ez a belső harang, amely megszólalhat benne – ez az intuíció. Ez az, ami irányíthatja a döntéseinket.
.
Ha visszakanyarodunk ahhoz, hogy mi is a pszionika, úgy gondolom, hogy ez nem csupán a tudatosság mezőjéhez való kapcsolódás képessége, hanem az is, hogy ezen a mezőn belül tudatosan alakítsunk ki bizonyos kívánt eredményeket.
Maradva az analógiánál: képzeld el, hogy sikerült kapcsolódnod ehhez a tudati hálóhoz, és most előtted van egy keresősáv – hasonlóan a Google keresőmezőjéhez. Kapcsolódsz, de valamit be kell írnod a keresőbe.
Ezért a szándék (intention) kulcsfontosságú. Szándék nélkül nincs hajtóerő. Ha feltételezzük, hogy minden élőlény az univerzumban hozzáfér ehhez a tudatmezőhöz, akkor a puszta kapcsolódás nem elég – figyelmet és szándékot kell belehelyezni, hogy megtaláljuk, amit keresünk. Ahhoz, hogy valóban kapcsolatba lépjünk ezzel a mezővel, meg kell töltenünk ezt a „keresősávot” valamivel.
Fontos, hogy jó szándékkal közelítsünk ehhez a mezőhöz – olyan szándékkal, amelyet mi magunk jónak tartunk. Nem kell angyalokról és démonokról beszélni ahhoz, hogy megértsük: a lényeg az, hogy olyan hozzáállással lépjünk be ebbe a térbe, amely értékes tapasztalatokat hozhat számunkra. Ha valóban kapcsolatba akarunk lépni a tudatosság mezőjével, ennek a belső térnek a megtalálása kulcsfontosságú.
Számos módja van ennek, és a meditáció gyakran felmerül ebben az összefüggésben. De mit is jelent valójában a meditáció? Hogyan találjuk meg a saját tudatosságunkat? Hogyan léphetünk ki saját gondolkodó nézőpontunkból, amikor gondolatok érkeznek hozzánk?
Amikor egy gondolat felbukkan, honnan származik? Az intellektusunkból fakad? A tudásrendszerünkből? A bölcsességünkből? Valami belső, saját tartalom, amely visszakövethető a saját elménkben? Vagy esetleg egy külső forrásból érkezik?
Ez az, amiért a meditáció különösen értékes lehet. Úgy is felfoghatjuk, mint egy olyan belső tér létrehozását, amely védett és mentes a zajtól – egy fekete üresség, ahol megfigyelhetjük saját gondolatainkat, és megpróbálhatjuk visszavezetni őket az eredetükhöz.
Mindenkinek vannak gondolatai, és a legegyszerűbb forrásokat könnyű azonosítani: például az ösztöneinkből fakadó gondolatokat. Ha az ételre gondolok, lehet, hogy éhes vagyok. Ha a túlélésre, az ösztöneim működnek. Ha a szaporodásra, az önvédelemre, akkor ezek is természetes, biológiai gondolatok, amelyek valószínűleg az agy limbikus részéből származnak.
Aztán vannak más gondolataink is – az intelligens gondolatok. Ezek olyan dolgok, amelyeket megtanultunk, amelyek lenyűgöznek minket, amelyek rejtvényként állnak előttünk és megoldásra várnak. Ez az intelligenciánk működése, és ezek eredetét viszonylag könnyen visszavezethetjük.
De amikor igazán jóvá válunk abban, hogy létrehozzunk egy védett mentális teret, ahol megfigyelhetjük és azonosíthatjuk a gondolatainkat – és el tudjuk különíteni azokat, amelyek egyértelműen belső forrásból fakadnak –, akkor kezdődik az igazán izgalmas rész. Mert egy idő után olyan gondolatok és ötletek jelennek meg bennünk, amelyek eredetét nem tudjuk visszavezetni.
Én úgy hiszem, hogy ezek egyfajta intuíción keresztül érkeznek hozzánk – egy csatornán keresztül, amely összeköt minket a tudatosság mezőjével. És amikor ezt az intuíciót tudatosan alkalmazzuk, akkor érjük el a „legtisztább” wifi-kapcsolatot ezzel a mezővel. Ez pedig az a pont, ahol igazán izgalmas dolgok történhetnek.”
–
A NOVA YouTube-csatornán több epizódot is szenteltünk a pszionikának. Itt tekintheted meg ezeket:
.
Forrás:
Dóri, bennem most egy ön-feledt gyermek tapsikol! 😃
Nagyon jó a wifis hasonlat!
Ezen „Világ háló” -ra kapcsolódva azonnal hozzáférhetővé válik a Tudás. Az intelligencia minden formája az eszköz amivel ezt megtehetjük.
Az én olvasatomban a bölcsesség, – mint a boldogság – egy megjárt útnak a következménye. Az intuició pedig egyfajta beleoldódás egy mindeneket átható áramlatba. …és ez már egyben a „kozmikus internet!” 🙂
A szándék az amit az ÉLŐvilág érzékel! Pl: a fák az erdőben nem látják a baltát a válladon de hogy ki akarsz vágni belőlük egy darabot, azt igen. ( ahogy talán más entitás se látja a fegyvert a kezedben de a szándékodat tér-időn kivűl érzékelheti. ) Tudat „töredékek” mint mi. Egy élő univerzum, bolygó, erdő, fa, sejt, qvantum…összefonódva. 🙂
Kapcsolat. Mindenekkel. Akár telepátia, akár áramlás, akár van 3D-s teste akár nincs. Akár idegennek tűnik, akár… Mari néni a szomszédból. 😁
Néha egymáshoz se tudunk elérni, hiába vagyunk szomszédok. Nemhogy galaktikusan! Nem ártana kifejleszteni ebbéli képességünk. Akár Mari néni is lehet a „köztünk élő idegen!” 😃 Mi lennénk az idegenek egymás közt? 😁
Hajlamosak vagyunk belebukni korlátolt gondolatainkba. Jó ha tetten érjük őket! Melyik honnan jön? Még a „lélek” is megáll az „utazásban” (testelhagyás után) ha beugrik: „vajon elér odáig az ezüst fonalam? 🤔”) Vagy életünk bármely napján mikor a szándék már vinne tovább: „de vajon jó ez nekem?” „meg tudom csinálni?” 🤔…stb.
Példa: Már sok évvel az első komolyabb „letöltésem” után talán 20 körül lehettem mikor már kezdett szembetűnő lenni a „hangok” közti különbség. Első gondolatként aposztrofáltam. Egyszer szól, csendesen, szeretettel de határozottan!
– Segíts neki!
– Áá fáradt vagyok, megoldja!
Ahogy egyet léptem, (ezzel kifejezve önző szándékomat) mintha rám omlott volna az ég. – Úristen mit tettem?!
Semmit! Tanúltál!
Mindegy mennyire pici vagy nagy egy tett, egy szándék, ezen végtelenben nincsenek méretek!
A meditáció igen jó eszköz ahhoz hogy lecsendesítsük csapongó elménk, rákapcsolódjunk a „Hálóra” s`idővel hétköznapi rezdüléseinkben is ebből a laza, biztos tudásból, lelki békéből fakadjanak reakcióink.